ALÁZAT. Talán ez az a szó, amit leveleitekben, üzeneteitekben legtöbbször küldtetek nekem, jellemezve engem. Idővel már nagyon felkeltette az érdeklődésemet a szó szoros jelentése, hiszen korábban nem igazán szolgált központi elemként a szókincsem között. Az alábbi bejegyzésem lehet, hogy inkább egy hangos filozofálásnak fog tűnni, így hát előre is köszönöm, hogy időt szánsz az olvasására 
Elsőnek az Alázatra az alábbi jelentéseket találtam:
1. A saját érdemek lebecsülése, és eközben
más személy érdemeinek túlértékelése;
2. Kellő szerénység; nem zavaró, visszafogott
és udvarias viselkedés.
3. Saját akaratának függővé tétele másokétól;
engedelmes magatartás, viselkedés
A fenti leírásokat olvasva nem találtam magamra teljes mértékben, hiszen a valós életben úgy érzem, hogy általában érvényesíteni tudom az akaratomat, amikor szükségesnek látom, és míg valóban értékelni tudom mások érdemeit, a saját sikereimet sem szoktam lebecsülni. Felmerült tehát bennem a kérdés, hogy vajon a TV képernyőjén keresztül jött át egy másik énem, vagy az alázatnak lehetnek akár más, talán mélyebb értelmezése az emberekben.
Érdekesség képpen, bármennyire nem vagyok vallásos (de spirituálisnek vallom magam), találtam egy nagyon szívhez szóló leírást az Alázatról a Magyar Katolikus Lexikonban:
Alázat, alázatosság (lat. humilitas, a humus,
'föld' szóból): erény, mely képessé tesz arra,
hogy az ember igazságának, teremtett
voltának megfelelően és törékenységének
tudatában éljen. Az alázat igaz önismeretből
fakad, mely megóv az elbizakodottságtól.
Ezeket a sorokat olvasva tudtam elkezdeni azonosulni az általatok rám ruházott jelzővel. Ez a leírás egyben csodálatosan összefoglalja azt a irányvonalat, amely mentén igazán élek és élni akarok.
Saját szavaimmal fogalmazva, nekem az alázat azt jelenti, hogy mindent kellő szerénységgel fogadjak, mert nincs olyan, hogy egy ember jobb vagy rosszabb a másiknál! Mindannyian mások vagyunk! Mindannyian eltérő tudással és élettapasztalattal. Ki az, aki megmondja neked, hogy a te tudásod vagy tapasztalatod rosszabb, értéktelenebb, mint a másiké?! SENKI!
Ezt a mentaliást igazán Angliában tapasztaltam meg. 16 évesen, diákmunkásként egy kisboltban dolgoztam pénztárosnak/rendrakónak/takarítónak. VISZONT! Hiába voltam “lent” a ranglétrán, a pozíciómtól függetlenül mindenki nagyon kedves volt velem. Az üzletvezetőtől, a kollégáimon át, a vendégekig, mindenki egyenlően bánt velem. Senki nem éreztette velem a fiatalságomat, vagy röhögte volna ki az akkoriban még tört angol tudásomat, vagy azt, hogy “csak” egy diákmunkás voltam.
Talán azokban az években kezdtem el felfogni igazán a tisztelet (és így utólag az alázat) jelentését. Emiatt az életben ha bárkivel találkoztam, akik mások voltak, vagy éppenséggel eltérő gondolkodás móddal rendelkeztek, mint én, nem minősítettem őket egyből! Megtanultam idővel (még mindig tanulom és hangsúlyozom, kellett idő!), hogy elfogadjam, hogy attól, hogy valaki nem olyan, mint én, attól ő még nem jobb/rosszabb nálam! Ismertem saját erősségeimet és gyengeségeimet, ezáltal másoktól tanulva igyekeztem fejlődni és inkább kíváncsian hallgattam, hogy ki miért is csinál valamit, viselkedik valahogy, vagy dönt, vélekedik valamiről.
Fontos hozzátennem, hogy a kínai éveim is fontos szerepet játszottak az Alázat, mint engedelmes magatartás jelentésében. A kínai kultúrában a hierarchia nagyon fontos. Az idősebb vagy magasabb rangú emberek iránti tiszteletadást kicsi korunk óta tanítják nekünk és szerves része mai napig a társadalomnak. Itt nyilvánul meg bennem az a tudat, hogy az a helyes és jó, ha mindig alázatosan megcsinálom a rám kiosztott feladatot, a legjobb tudásom szerint. Így, amikor például a Konyhafőnökben nekem kellett segítenem a versenytársaimnak, akkor őket ideiglenesen a “konyhafőnököm”-nek tudtam tekinteni, és teljes mértékben igyekeztem teljesíteni a rám osztott feladatot. Hát ezért tudtam boldog maradni. Hát ezt láttátok….
Hogy mi is a tanulsága a hosszadalmas eszme-futtatásomnak? Az, hogy mielőtt minősítenél bárkit az életben (ő h•lye, ő rossz, ő nem normális…stb.), inkább közelítsd úgy, hogy ő miben más mint te. Ha viszont annyira máshogy gondolkozik, viselkedik, öltözködik, mint te, hogy neked az már nem elfogadható, akkor viszont azt köszönd meg neki, hogy általa még színesebb lett a világlátásod és már egy ilyen emberrel is találkoztál! Ez után “menj tovább”, de ne hagyd, hogy bármi módon befolyásolja negatív irányban az életed. 
Köszönöm, hogy időt szántál az olvasására, és ha kérdésed van ezzel kapcsolatban, akkor üzend meg nekem! (Amikor időm engedi, mindenkinek próbálok válaszolni) #alázat #blogsorozat #önismeret
Comments ()