Karma

KARMA - “az egyén cselekedeteinek összessége, melyek a jövőbeni sorsát meghatározzák” forrás: /idegenszavak.hu/

Te hiszel a Karmában? És a Sorsban?

Az ünnepek idején mindig kicsit szentimentálisabbá válok és az év vége közeledtével elgondolkodom az elmúlt egy évemre. Hogy mennyit fejlődtem, miket tanultam, tapasztaltam és okultam. Az elmúlt egy év nem volt zökkenő mentes, Sőt, magamhoz képest talán még az is kimondható, hogy picit szerencsétlenebbre sikeredett. De nem szeretem ezt a kifejezést használni, hiszen a szerencse megítélése igazán szubjektív, ezért sokszor csak hozzáállás kérdése. Talán azt lehet mondani, hogy sok esetben nem úgy történtek a dolgok, ahogy azokat elterveztem, így muszáj voltam a helyzethez képest újragondolni és elengedni a negatív következményeket.

A pontos történtek részletezése nélkül viszont most inkább a tanulságokat vonnám le a történtekből. És talán ezért is neveztem el a mostani posztomat Karmának, mert sok esetben az ebben a szóban vetett hitem segített át a nehezebb pillanatokon. Persze ez nem egy vallás és nem szimplán a hit kérdése, de az életem során annyiszor visszaigazolódott a karma létezése, hogy idővel az életem egyik alap pillérévé vált.

A szüleim mindig arra neveltek, hogy legyek becsületes és jóságos az emberekkel. A mi családunkban az emberi kapcsolat alapköve a bizalom és az egymásnak való segítségnyújtás, támogatás. A kínai kultúrában úgy nevelkedtünk, hogy ha jót cselekszünk, azzal jót fogunk kapni a sorstól, majd amikor szülővé válunk, akkor a gyerekeinkre is szerencsés jövő vár. Mondhatná az ember, hogy micsoda babona, de számomra ez inkább egyféle bölcs tanítás, amely mentén minden nap boldogan tudok felkelni és azzal a tudattal tudok lefeküdni, hogy senkinek sem ártottam. Nem volt nehéz követni a szüleim tanításait, hiszen tőlük is azt láttam példaként. Habár az ő életükben is sajnos voltak olyan személyek, akik hátat fordítva a becsületnek, átverték őket, mindig tovább tudtak lépni, és utólag, néha sok év múltán, mindig rádöbbentünk, hogy milyen keserűvé is vált az életük. (karma)

Így tehát nem túlzás ha azt mondom, hogy e életem szerencséje a szüleimnek is köszönhetem!

A mi generációnk kicsit más. Felgyorsult minden, sokkal több lehetőség és egyben tévút is adatik az ember életében. Így meglepően sokszor kérdezik tőlem, hogy miért állok az élethez ennyire optimistán és pozitívan, hiszen olyan sokszor át próbálnak verni egyes emberek, a saját önös érdekük elérése céljából. Talán néha meg is kapom a “naiv” minősítést, mert a mai világban is még mindig hiszek az emberi becsületben, a kimondott szavak súlyában. Nem hiába….

Mint ahogy a magánéletemben, úgy az üzleti életben is bizalommal fordulok az üzleti partnereimhez. Az évek során született is néhány igazán bizalmi kapcsolat, amelyekben nem szükséges szerződés, hogy kételyek nélkül együtt tudjunk dolgozni. Ez a fajta bizalom természetesen jelen van a barátaimmal és családtagjaimmal való kapcsolatban is.

Mindig egy dolgot vallok: megadom mindenkinek a feltétel nélküli bizalmat, a legjobbat feltételezem és igyekszem saját magamból kiindulni. De egy esély van ezt eljátszani, mert utána más-más mértékben, de a buborék kipukkad és már soha nem jön vissza.

Lehet, hogy drasztikusan hangzik és talán kérdéses, hogy mennyiszer ütközöm a falnak emiatt a mentalitás miatt, de azt kell, hogy mondjam, hogy a sors legtöbbször olyan embereket hozott eddig az életembe, akik nem éltek vissza ezzel a bizalommal. Emlékeztek? A jó cselekedetért cserében jót várj. A karma is ezt teszi.

És, hogy mit teszek azokkal, akik ártottak nekem? Mielőtt nagyon kriminális irányba fordulna a képzeleted, a rövid válaszom az, hogy SEMMIT!* Egyrészt mert ha teszel valamit, akkor azzal még több energiát pazarolsz azokra, akik így is sok rosszat hoztak az életedbe, másrészt pedig hidd el, hogy az ilyen embert nem fogja a karma megkímélni! Ebben semmi babona nincsen, hiszen ha belegondolsz, amíg te nyugodt lelkiismerettel ugyanúgy lefekszel aludni és reggel tükörbe tudsz nézni, az ilyen embert az élete végéig kísérni fog a tudat, hogy kinek (és valószínűleg nem csak neked) ártott, és ahogy telik az idő és gyűlnek az ártalmak, egyre kevésbé fogja tudni figyelmen kívül hagyni a lelkiismeretét. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akiről azt mondanád, hogy neki nincs is ilyenje, de nem kell félteni, mert ő is hús-vér ember. Előbb-utóbb a mélyről fel fog jönni a sok rossz érzés és fizetni fog mindazért, amiket tett másokkal.

Anyaként én már nagyon ügyelek arra, hogy most már a tetteim nem csak engem képviselnek, hanem szeretnék a következő generációnak is 集福 szerencsét gyűjteni. Az év vége közeledtével ha tanácsolhatom, engedd el nagy szívvel az összes rosszat, bocsáss meg azoknak, akik ártottak neked és lépj tovább!

Boldog Új Évet!

* Persze ha jogi úton meg lehet fogni, akkor neki kell futni :))