Szeretnék nektek írni egy olyan könyvről, ami fundamentálisan megváltoztatta az életemet, vagyis az életszemléletemet a kommunikációban. Akkor olvasd tovább ezt a fejezetet, ha te is találkoztál már az alábbi mondatok valamelyikével: “már nem is szeretsz engem” “olyan ritkán hívsz!” “olyan hülye az az xy” “annyira mérges vagyok” “Olyan szerencsétlen vagyok” “miért vagy mindig ilyen makacs” “féltékeny vagy!” “Elviselhetetlen vagy!” “Nem értékelnek eléggé a munkahelyemen”…stb stb sorolhatnám!
A könyv, amiről szeretnék nektek mesélni az erőszakmentes, más szóval asszertiv kommunikációról szól. A könyv címe: “a szavak ablakok vagy falak” Marshall Rosenberg . Hogy miért is volt ez a könyv annyira meghatározó számomra?! Mert inspirált arra, hogy mélyebben kezdjem el megismerni az alapérzelmeimet és rádöbbentett arra, hogy annak ellenére, hogy három nyelven beszélek folyékonyan, mégsem találtam meg a megfelelő szavakat sokszor a valós szándékom megértetéséhez! Az erőszakmentes kommunikáció mind a párkapcsolatomban, mind a családi viszonyokban, mind a barátaimhoz való viszonyításban nagyon sokat segített. Nagyon nagyon sok mindent tudnék erről mesélni, de igyekszem lényegre-törően írni.
Kezdem egy kicsit elölről…..Kínában nálunk nem volt annyira ismeretes a párbeszéd, amikor a szülő-gyermek kapcsolatról volt szó. Megadatott egy, a társadalmilag is betanított hierarchikus rend, amely alapján elfogadtam (legtöbbször) azt, hogy, amit a szülő mond, az szent és sérthetetlen. Ez a hierarchia természetesen kiterjedt a társadalom többi részére is, így tehát a tanár-diák, főnök-alkalmazott viszony is hasonló elvek mentén működtek/működnek a mai napig. Ezen felül, nálunk a családban legtöbbször tettekkel mutattuk meg a másiknak, hogy szeretjük egymást és talán életem során csak pár alkalmat tudnék felsorolni, amikor igazán elmondtuk volna a másiknak a szüleimmel, hogy “szeretlek”. Nem beszélve a “bocsánat”-ról. A családi vita is egy másik kategória volt nálunk. A veszekedés, bármennyire is heves volt, nagyon sokszor nem vezetett semmilyen konklúzióra. Sokszor padhelyzetbe kerültünk és másnap úgy tettünk, mintha semmi nem történt volna. Persze a tüske megmaradt, és senki nem beszélte ki magából, hogy kinek mi is az igazi problémája. Nem volt könnyű, de ezt volt a kultúránkban.
Miután megismerkedtem az erőszakmentes (asszertiv) kommunikációval, megtanultam először is azt, hogy nem is ismertem sokszor az alapérzelmeket és nagyon sok jelzőt használtam úgy, mintha érzelmek lennének. Csak azt tudtam, hogy rossz belül és bárhogy is, ki akartam adni magamból, nem törődve azzal, hogy sokszor megbántom a másikat. Sok jelző inkább a minősítés és ítélet kategóriába esik: becsapva, manipulálva, hallatlanul, nyomás alatt és elhanyagolva érzem magam. Ezek a jelzők arra vonatkoznak, hogy te hogy ítéled magad mások által. Viszont az érzelem egy érzés, amit kizárólag te okozol magadnak! Nem mások okozzák neked!
Mondok egy példát: meghívtál vendégeket az otthonodba. A vendég 1 órát késik. Ilyenkor mit érzel? A késésük miatt nem érzem magam megtisztelve és mérges vagyok! Viszont közelítsük meg a szituációt egy másik szemszögből. Még nagyon sok mindennel nem készültél el és pont még egy óra kellene neked, hogy ne égjél le a vendégek előtt. Ilyenkor mit érezhetsz? Hál istennek, hogy késnek, mert akkor el tudok készülni!
A kettő példából kiderül, hogy a trigger tényező “késnek a vendégek” azonos, de az, hogy mit hoz ki belőled az adott helyzet, te döntöd el. Valószínűleg oka volt annak, hogy késnek és nem direkt meg akarnak bántani! Egy másik mindennapos példa: dugóba kerülsz, vagy eléd kanyarodik váratlanul egy autó. Tényleg te szeretnél az az idegbeteg lenni, aki a kezét lóbálva káromkodik a másikra? Vagy mosolyogsz egyet és gyönyörködsz egy kicsit a tájban dugó közben vagy örülsz neki, hogy nem történt baleset?! Az érzelmeidet te diktálod meg!
Na de ennek mi köze is van az asszertiv kommunikációhoz? Mert ahhoz, hogy normálisan tudjuk, hogy mit is szeretnénk a másiknak mondani, muszáj megismernünk a saját érzelmeinket. E nélkül csak felesleges vádolás lesz belőle, hogy a másik mit okozott nekünk. És amikor vádolással és minősítéssel állunk a másik elé, hidd el, hogy a megoldás helyett, inkább egy védekező mechanizmust fognak bekapcsolni, és vagy vissza támadnak vagy sértődés lesz belőle. NA ISMERŐS A HELYZET?
Tudom, nagyon nehéz ez a téma. Nem úgy lettünk nevelve általában, hogy tudjunk az érzelmeinkről előítéletek és ítélkezések nélkül beszélni. Na de gyorsan rá is térek az erőszakmentes kommunikáció lépéseire egy konkrét példával:
1. megfigyelés (a férjem hetente 4szer jön haza este 19:00 után ✅ vs. Mindig olyan későn jön haza a férjem ❌)
2. érzések (szomorú vagyok emiatt mert magányosnak érzem magam ✅ vs. Úgy érzem, hogy elhanyagol engem és fontosabb neki a munkája nálam ❌)
3. igények (szükségem van arra, hogy több időt töltsünk együtt ✅ nem akarom, hogy ennyit dolgozzon mert idegesít ❌)
4. kérések (megpróbálsz hetente még egy plusz napot úgy szervezni, hogy 17:00 körül már itthon lehess? Hiányzol. ✅ Ha így folytatod, akkor más férfi társaságát fogom kezdeni keresni ❌)
A fenti négy lépésben látható, hogy először is konkrétan megállapítjuk a trigger tényezőt és nem megfoghatatlan szavakkal szembesítjük a másikat. Mindenkinek más a “késő” és a heti 4 nap azért nem egyenlő a “mindig”-gel. Ezt követően megállapítjuk, hogy mit érzünk igazán. Ha azt állapítjuk meg, hogy “elhanyagol” vagy “fontosabb a munkája”, már megvádoltuk a másikat, miközben lehet, hogy csak azért dolgozik, hogy megadhasson mindent neked. Másrészről, mivel a magányt, mint érzelmet beazonosítottuk, lehet, hogy egy hobbival is ki lehetne egészíteni és nem kizárólag a férjünk tudná ezt feloldani! Harmadik lépésben, amikor tisztáztuk a helyzetet, és az érzelmeket és ezt kommunikálod is így vele, már majdnem biztos az is, hogy a férjed is teljesen meg fogja érteni a helyzetet és tenni akar magától azért, hogy jobb legyen. Sokszor ha jól kommunikáljuk a dolgokat, a másik ember magától fogja akarni veled közösen megoldani a szituációt. Hiszen az alapvető kiindulási pont, hogy nem akar rosszat nekünk a másik. Például az is lehet, hogy rövidebb munkaidő helyett, minőségibb hétvégéket talál ki. Innentől kezdve a 4. lépés már magától értetendő.
Millió egyéb példa lehetne és tudnék még 5 oldalt írni nektek erről, de igyekeztem mindennapos példákkal felkelteni az érdeklődésedet az asszertiv kommunikációra, és arra bíztatni titeket, hogy ha időtök engedi, mindenképp olvassátok el a könyvet. Nekem jobbá tette a kapcsolataimat mindenképp!
Ha saját példával rendelkezel és bizonytalan vagy, írd meg nekem, és habár nem vagyok Pro, megpróbalhatom veled együtt kielemezni és akár átfogalmazni. Talán ha mindenki megtanulná kicsit is az erőszakmentes kommunikációt, akkor sokkal kevesebb válás, ellenségeskedés lenne ezen a világon.
Remélem, hogy találtál hasznos példákat a fenti bejegyzésemben. Köszönöm, hogy időt szántál az olvasására, és ha kérdésed van ezzel kapcsolatban, akkor üzend meg nekem! (Amikor időm engedi, mindenkinek próbálok válaszolni)
#kommunikáció #erőszakmenteskommunikáció #asszertivkommunikáció #boldogélet #kiegyensúlyozott #szeresdmagad #kapcsolatok #neaddfel #beszélgessetek #kapcsolatok #házasság #szerelem #szeretet #blogsorozat #önismeret
Comments ()