Ha bármelyik barátomat megkéred, hogy jellemezzen engem, akkor valószínűleg az elsők között hallanád az alábbi jelzőket: extrovertált, életvidám, önbizalom teljes! Viszont ha mondanád nekik, hogy van egy önbizalom hiányos, gátlásos oldalam is, akkor nagyon meglepődnének még ők is! Pedig igen is vannak……..
Amikor édesapám után 9 évesen édesanyámmal Magyarországra költöztünk, akkor egy kis városban éltünk, ahol alig voltak kínai családok. Mondhatni kuriózumnak számítottam és ez nem mindig jó értelemben. Nagyon sokan megbámultak az utcán, és sok bántó jelzőkkel, furcsa mondokákkal illettek engem az iskolában. Így visszagondolva, sokáig szégyeltem, hogy kínai vagyok és még többször megkérdeztem magamtól, hogy vajon miért nem lehetek olyan, mint a többi gyerek.
Belső gátlásokkal küzdöttem, amik a mai napig hatással vannak rám. De az évek során megtanultam kezelni ezeket a negatív érzéseket és különböző techinikákkal áthidalni a bizonytalan pillanataimat. Először erőltetett színlelésnek tűnt, de ahogy gyakoroltam a látszólagosan önbizalom teljes Mengyit, annál jobban vált a valóságommá.
Az első kulcs nekem a mosoly volt. Rájöttem, hogy ha mosolyogva csinálunk bármit, akkor maga a tevékenység is sokkal élvezhetőbbé válik. Sokkal pozitívabban tudok hozzáállni a dolgokhoz és az emberek is pozitívabban viszonyulnak hozzám.
A második kulcs nálam a tapasztalatgyűjtés volt. Tudatosan mindig kitűztem magam elé, hogy éppen mit szeretnék kipróbálni. (Mint pl. most a Konyhafőnök is egy ilyen új kihívás volt.) Minél több dolgot próbáltam ki az életben, annál inkább magabiztosabb voltam a világlátásomban. Újabb és újabb visszaigazolást nyertem az emberektől, mert láttam, hogy van közös témánk és hozzá tudok tenni beszélgetésekhez. Ez nagyon feltöltött és magabiztosságot adott.
A harmadik kulcs, ami a legnehezebb is mind közül, az engem lenyomni akaró emberek legyőzése volt. Valljuk be….az a tanács, hogy “ne hallgass rá és ne foglalkozz vele” nem igazán hatásos, amikor egy másik ember, téged kipécézve a lelkedbe akar taposni a mondani valójával. Bármennyire is mondogatjuk magunknak, nem tudjuk 100%-ban figyelmen kívül hagyni ezeket érzelmek nélkül. Hisz emberekből vagyunk!
Hogy ilyenkor nekem mi a megoldásom? Erőt meríteni belőle! Talán a makacsságomból adódván, talán dacból, de sikerült megfordítanom ezeket a negatív energiákat és sarkalló kritikákká minősíteni őket! Természetesen ha olyan jelzőt mondanak rám, amin nem tudok változtatni, akkor azt már könnyebb volt elengedni. Így például, amikor fiatalabb koromban valaki “h*lye kínai”-nak nevezett, még szorgalmasabban tanultam, hogy nagyobb lexikális tudásom legyen, de azon nem tudtam (nem is akartam) változtatni, hogy kínai vagyok. És, amikor már “okos kínai”-nak éreztem magam, már magabiztosabbnak éreztem magam. 
Remélem, hogy találtál hasznos példákat a fenti bejegyzésemben. Örülök, hogy időt szántál az olvasására, és ha kérdésed van ezzel kapcsolatban, akkor üzendd meg nekem! (Amikor időm engedi, mindenkinek próbálok válaszolni) #önbizalom #blogsorozat #önismeret
Comments ()