Tegye fel az a kezét, aki nem ismer olyan embert maga körül, aki úgy kezdi majdnem minden mondatát, hogy “az a baj…”. Vagy éppen mi magunk vagyunk azok, akik sokszor használjuk ezt a szófordulatot?! Tegyük fel őszintén a kérdést magunknak: “vajon én vagyok magam legnagyobb akadálya a céljaim elérésében?”
Utazásaim során nagyon sok emberrel volt szerencsém találkozni és a beszélgetéseink során megannyi kultúrát és életszemléletet tudtam megismerni. Talán kiemelkedően azt a következtetést tudtam levonni, hogy azokban az országokban, ahol nagyobb volt a szegénység és magasabb volt népsűrűség, az emberek kevesebb panaszkodás mellett, sokkal törtetőbben, szorgalmasabban dolgoztak. Hogy ez miért is lehet? Elmesélem neked a saját példámon keresztül….
6 évesen, amikor megkezdtem az általános iskolai tanulmányaimat Kínában, 54-en voltunk egy osztályban. Az évfolyamunkban közel 350 diák tanult. Akkoriban Kína még bőven a nagy gazdasági fellendülés előtt állt, és nagyon sokan éltünk szerény körülmények között még a fővárosban is. Nagyon tisztán emlékszem arra, hogy kiskoromban a szüleim gyakran mondogatták nekem, hogy ha jól tanulok, akkor jó munkám lesz, majd jobb életem. Viszont ha nem tanulok szorgalmasan, akkor lesz több száz más diák, akik jobbak lesznek nálam és az életben is sokkal jobb eredményt fognak elérni.
Így utólag, felnőtt fejjel nem tudom, hogy mennyire tudok azonosulni a fenti elmélettel, de egyben biztos vagyok: Kínában nevelték belém azt a mentalitást, hogy ha valamit el akarok érni ebben az életben, azért igen is küzdeni kell! Legyenek céljaim és azért igen is dolgozzak meg keményen!
Tehát ezt a mentalitást hordoztam magammal mind Magyarországra, mind Angliába, majd a karrierem során. Nem pocsékoltam időt arra, hogy az adott élethelyzetemben mi is volt az akadály, hanem inkább a probléma megoldásán, megvalósíthatóságán igyekeztem gondolkodni.
Így alakult, hogy 16 évesen kijelentettem szüleimnek, hogy egyedül Angliába költözöm, mert a Cambridge egyetemre akarok járni; így történt, hogy a kiköltözésemet követően titokban munkát vállaltam pénztárosként egy kisboltban. Ezzel egyidőben kínai magánórákat tartottam gyerekeknek, hogy könnyítsek a szüleim financiális terhekein az angol tandíjat miatt. Ezzel a mentalitással dolgoztam végig az egyetemi éveimet egy pékségben, míg az évfolyamtársaim bulizni jártak, miközben másodállásban szórólapokat osztogattam az utcán.
Nem volt megállás és nem volt siránkozás!
Tudtam, hogy mit szeretnék elérni és tudtam, hogy munkáimmal kiváló társadalmi tapasztalatot szerzek, miközben a szüleimnek tudtam segíteni. Boldog voltam és elégedett, mert minden munkámban megleltem az örömömet!
Természetesen mint minden embernek, nekem se sikerült minden célomat elérnem, mivel Cambridge egyetem helyett, Cardiff egyetemre vettek csak fel. Viszont a búslakodás és önsajnálat helyett arra gondoltam, hogy ez is egy lehetőség! Nem hiába hozta így az élet!
Egy szó mint száz, arra szeretnélek sarkallni, hogy ha el akarsz érni valamit az életben, akkor soha ne engedd, hogy mások vagy te magad felállítsd az akadályt magad előtt ! Vedd fel a bátorság kabátodat és csináld! Felejtsd el az “az a baj, hogy…” kifejezést és keresd meg a megoldást az éppen szembejövő problémákra és lásd meg a tanulságot minden kudarcban! De mindenek előtt lásd tisztán, hogy mit is szeretnél elérni!
Ha még nem tudod, hogy mi is a célod? Akkor próbálj ki sok mindent az életben!
Hidd el, hogy ha elfogadod az életadta lehetőségeit, akkor az eredménytől függetlenül tapasztalatot fogsz tudni szerezni és ki fog rajzolódni előtted egy (vagy akár több) cél!
U.I. : légy büszke azokra az eredményeidre, amit kemény munkával és szorgalommal elértél! Ne hagyd, hogy az “az-a-baj” emberek az irigységükkel rossz érzést keltsenek benned vagy elnyomják sikereidet!
Remélem, hogy találtál hasznos példákat a fenti bejegyzésemben.
Köszönöm, hogy időt szántál az olvasására, és ha kérdésed van ezzel kapcsolatban, akkor üzend meg nekem! (Amikor időm engedi, mindenkinek próbálok válaszolni) #szorgalom #blogsorozat #önismeret
Comments ()