Az artériás vérgáz egy diagnosztikai teszt, amely bizonyos gázok és egyéb paraméterek szintjét méri a vérben a páciens légzési és metabolikus állapotának felmérésére. A vizsgálatot egy kis artériás vérmintával végzik, amelyet általában a radiális, brachialis vagy femorális artériából vesznek.

Az artériás vérgáz (ABG) értelmezése lépésről lépésre történő megközelítést tartalmaz a pontos és időszerű klinikai döntések meghozatalához.

Az ABG értelmezésének egyszerűsített lépései a következők:

1. Gyűjtsön és futtasson artériás vérmintát
2. Határozza meg, hogy a pH alkalózis vagy acidózis
3. Határozza meg, hogy a probléma légúti vagy anyagcsere-e
4. Határozza meg, hogy a pH kompenzált vagy nem kompenzált

1. Vegyél le és futtassd le az artériás vérmintát

Az ABG értelmezésének első lépése artériás vérminta gyűjtése , általában a radiális, brachialis vagy femorális artériából.

Ezt a mintát azonnal elküldik a laboratóriumba elemzésre.

Kulcsfontosságú, hogy a vérmintát gondosan kezeljék, hogy megakadályozzák a véralvadást vagy a szennyeződést, mivel bármelyik pont pontatlan eredményekhez vezethet.

A laboratóriumba kerülés után a mintát speciális berendezéssel elemzik, amely méri a pH, PaCO2, PaO2, HCO3- és néha más paraméterek, például a SaO2 és a bázisfelesleg/hiány szintjét.

2. Határozza meg, hogy a pH Alkalosis vagy Acidosis

Az artériás vér pH-értéke a szervezet sav-bázis állapotának elsődleges mutatója.

• Acidózis: pH < 7,35
• Alkalózis: pH > 7,45

A 7,35-7,45 normál tartomány alatti pH-érték acidózisra utal, olyan állapotra, amelyben a szervezetben túl sok hidrogénion van (savas).

Ezzel szemben a normál tartomány feletti pH-érték alkalózist jelez, olyan állapotot, amelyben a hidrogénionok hiánya (lúgos).

Annak megállapítása, hogy a beteg alkalózisban vagy acidózisban szenved-e, döntő fontosságú a mögöttes probléma meghatározásához és a megfelelő kezelés iránymutatásához.

Példák:

• A 7,26 pH- érték kevesebb, mint 7,35, ami acidózisra utal .
• A 7,49 pH- érték nagyobb, mint 7,45, ami alkalózisra utal .
• A 7,39- es pH a normál tartományon belül van, ami normális eredményeket jelez .

3. Határozza meg, hogy a probléma légúti vagy metabolikus

A pH-állapot megállapítása után a következő lépés annak megállapítása, hogy a mögöttes probléma légúti vagy anyagcsere eredetű-e.

Ez a különbségtétel a PaCO2 és HCO3-szintek alapján történik.

Légúti problémák esetén a PaCO2 általában fordított arányban áll a pH-val: a magas PaCO2 alacsony pH mellett légúti acidózist, az alacsony PaCO2 pedig magas pH mellett légúti alkalózist jelez.

Anyagcsere-kérdésekben a HCO3- közvetlenül kapcsolódik a pH-hoz: az alacsony HCO3- alacsony pH mellett metabolikus acidózist, a magas HCO3- pedig magas pH-val metabolikus alkalózist jelez.

1. példa

• pH: 7,26
• PaCO2: 51
• HCO3-: 25

A 7,26 pH-érték acidózisra utal, mivel a normál 7,35-7,45 tartomány alá esik. Az 51 Hgmm-es emelkedett PaCO2 légzési problémát igazol.

A normál tartományon belüli HCO3-szint tovább igazolja, hogy a probléma légúti jellegű.

Értelmezés: Légúti acidózis

2. példa

• pH: 7,26
• PaCO2: 38
• HCO3: 19

A 7,26 pH-érték acidózisra utal. A PaCO2 szint normális, kizárja a légúti problémát. Az alacsony, 19 mekv/l HCO3-szint megerősíti az anyagcsere problémáját.

Értelmezés: Metabolikus acidózis

4. Határozza meg, hogy a pH kompenzált vagy nem kompenzált

Az utolsó lépés annak meghatározása, hogy a szervezet kompenzálja-e az egyensúlyhiányt. Kompenzált állapotban a pH visszatér a normál tartományba a PaCO2 vagy HCO3- eltérései ellenére.

Például légúti acidózis esetén a kompenzációs mechanizmus magában foglalja a vesékben a bikarbonát visszatartását, hogy semlegesítse a felesleges savat, és ezáltal a pH-t visszaállítsa a normál értékre.

Kompenzálatlan állapotban a pH abnormális marad annak ellenére, hogy a szervezet megpróbálja korrigálni az egyensúlyhiányt, ami arra utal, hogy az állapot súlyosabb vagy akutabb, vagy a kompenzációs mechanizmusoknak még nem volt idejük hatni.

1. példa

• pH: 7,29
• PaCO2: 51
• HCO3-: 47

A 7,29 pH-érték savas. Az 51 Hgmm-nél megemelkedett PaCO2 a légzőszervi problémát azonosítja. A 47 mekv/l-nél megemelkedett HCO3- bizonyos szintű kompenzációra utal.

A pH azonban abnormális marad, ami azt jelzi, hogy a kompenzáció részleges.

Értelmezés: Részlegesen kompenzált légúti acidózis

2. példa

• pH: 7,51
• PaCO2: 51
• HCO3-: 42

A 7,51-es pH alkalózisra utal. Mind az emelkedett PaCO2, mind a HCO3-szint azt jelzi, hogy az elsődleges probléma az anyagcsere, a légzési kompenzáció.

A rendellenes pH megerősíti, hogy a kompenzáció csak részleges.

Értelmezés: Részlegesen kompenzált metabolikus alkalózis

3. példa

• pH: 7,37
• PaCO2: 49
• HCO3-: 30

A 7,37-es pH a normál tartományon belül van, de a savas oldal felé hajlik, ami potenciális problémára utal. A 49 Hgmm-es emelkedett PaCO2 légzési problémára utal.

A HCO3-szint azonban 30 mekv/l-re is emelkedett, ami azt jelzi, hogy a szervezet kompenzálta a légúti acidózist.

Mivel a pH visszatért a normál tartományba, ez egy teljesen kompenzált állapot.

Értelmezés: Teljesen kompenzált légúti acidózis

4. példa

• pH: 7,42
• PaCO2: 50
• HCO3-: 32

A 7,42-es pH a normál tartományba esik, de lúgos kémhatás felé billen, ami egy lehetséges problémát jelez. A 32 mekvivalens/l megemelkedett HCO3-szint a problémát metabolikus természetűként azonosítja.

A PaCO2 is magas, 50 Hgmm, ami azt jelzi, hogy a légzőrendszer kompenzálta a metabolikus alkalózist.

Mivel a pH a normál tartományon belül van, arra a következtetésre juthatunk, hogy ez egy teljesen kompenzált állapot.

Értelmezés: Teljesen kompenzált metabolikus alkalózis

Oxigéntelítettség és hipoxémia szintjei

Az oxigéntelítettség (SaO2) a véráramban a hemoglobinhoz kötődő oxigén mennyiségének mértéke. Százalékban van kifejezve, és becslést ad arra vonatkozóan, hogy milyen jól jut az oxigén a szervezet szöveteihez.

A normál SaO2-értékek általában 94-100% között vannak, bár kissé eltérhetnek az adott klinikai laboratórium által használt referenciatartománytól függően.

A hipoxémia az artériás vér alacsony oxigénszintjét jelenti, és általában a normál tartomány alatti SaO2-értékkel azonosítják.

A hipoxémia mértéke a következő kategóriákba sorolható, bár fontos megjegyezni, hogy a specifikus küszöbértékek a klinikai irányelvektől függően eltérőek lehetnek:

SaO2

• Normál oxigénellátás: > 95%
• Enyhe hipoxémia: 90-94%
• Mérsékelt hipoxémia: 75-89%
• Súlyos hipoxémia: < 85%

PaO2

• Normál oxigénellátás: 80-100 Hgmm
• Enyhe hipoxémia: 60-79 Hgmm
• Mérsékelt hipoxémia: 40-59 Hgmm
• Súlyos hipoxémia: < 40 Hgmm

Az artériás vérgáz (ABG) tesztek gyakran tartalmazzák a SaO2-t, mint az egyik paramétert, a pH-val, a PaCO2-val és a PaO2-vel együtt.

Az alacsony SaO2 szint korrelálhat az alacsony PaO2 szintekkel, ami azt jelzi, hogy nem jut el elegendő oxigén a szövetekhez – ez egy kritikus megállapítás, amely azonnali beavatkozást igényelhet.

Hipoxémia esetén az ABG-k elengedhetetlenek a páciens légzési állapotának átfogóbb megértéséhez.

Klinikai következmények

A hipoxémia szöveti hipoxiához vezethet, ami a szövetek szintjén nem megfelelő oxigénellátást jelent.

Ez egy súlyos állapot, amely szervi működési zavarokhoz vezethet, és ha nem kezelik azonnal, életveszélyes lehet.

Ezért a SaO2-szint megértése és a hipoxémia azonosítása kulcsfontosságú lépések a különböző klinikai állapotok, többek között a légúti és szívbetegségek kezelésében.

ABG jelzések

Az artériás vérgáz (ABG) analízis egy kritikus diagnosztikai eszköz az orvostudományban, amelyet a betegek sav-bázis egyensúlyának mérésére használunk.

Íme néhány elsődleges jelzés az ABG végrehajtásához:

• Légzési distressz vagy légzési elégtelenség: Azokban az esetekben, amikor a betegek légszomjjal, hipoxiával vagy a légzési elégtelenség egyéb jeleivel jelentkeznek, az ABG értékes információkkal szolgálhat aa tüdőben zajló gázcsere hatékonyságáról .
• Megmagyarázhatatlan megváltozott mentális állapot: Ha a páciens mentális állapota megmagyarázhatatlan okokból megváltozik, az ABG-k segíthetnek azonosítani a lehetséges anyagcsere- vagy légzési egyensúlyhiányokat, amelyek hozzájárulhatnak az állapothoz.
• Sokk állapotok: Szeptikus sokk, anafilaxiás sokk vagy kardiogén sokk esetén az ABG segíthet meghatározni a szöveti perfúzió szintjét és az oxigénszállítás megfelelőségét.
• Akut veseelégtelenség: Az ABG-elemzés hasznos lehet a sav-bázis egyensúlyhiányok értékelésében, amelyek gyakran előfordulnak akut veseelégtelenség esetén .
• Kábítószer-túladagolás: Nyugtatók, kábítószerek vagy egyéb, a légzést befolyásoló anyagok túladagolása esetén az ABG elemzés létfontosságú lehet a kezelési döntések meghozatalában.
• Trauma: Traumatikus sérülések esetén, különösen amellkast vagy hasat is érintő sérüléseknél , az ABG-k betekintést nyújthatnak a sérülés mértékébe, és irányíthatják a klinikai kezelést.
• Szívleállás vagy aritmiák: Az ABG gyors információt nyújthat a sav-bázis egyensúlyról a szív vészhelyzetek kezelése során.
• Sebészeti betegek: Intraoperatív és posztoperatív időszakban az ABG-ket gyakran használják a gépi lélegeztetés ellenőrzésére .
• Sav-bázis egyensúlyhiány: Az olyan állapotok, mint a diabéteszes ketoacidózis vagy a metabolikus alkalózis, megerősíthetők és nyomon követhetők ABG-k segítségével.
• A kezelésre adott válasz monitorozása: Azoknál a betegeknél, akik gépi lélegeztetésben, ECMO-ban vagy más fejlett légúti terápiában részesülnek, az ABG-k elengedhetetlenek a beállítások és a kezelések módosításához.
• Krónikus állapotok: Olyan betegségek esetén, mint a COPD vagy az intersticiális tüdőbetegségek, időszakos ABG-k végezhetők a betegség progressziójának értékelésére.
• Műtét előtti értékelés: Néha ABG-t végeznek a műtét előtt, hogy felmérjék a páciens légzési és metabolikus állapotát.

Megjegyzés: Ezek nem teljes körűek, és a klinikai megítélés mindig elengedhetetlen. Az ABG azonban egy sokoldalú diagnosztikai eszköz, amely azonnali és jelentős betekintést nyújt a páciens fiziológiai állapotába.