A magyar nyelv különleges képességei, sajátosságai

"...a magyar nyelvnek az igazi előnye a többivel szemben éppen ez a hihetetlenül eleven belső összefüggésrendszere (lenne). Hogy tudniillik a hangalakilag összefüggő szavak tartalmilag is összefüggnek egymással. Ez az, ami sem a germán, sem a szláv, sem a latin nyelvekben, de mehetünk tovább: sem az óhéberben, sem a szanszkritban ilyen kiforrott változatban nem mutatható ki. Ezért van az, hogy a szanszkritnak milliós nagyságrendben kell szavakat kreálnia, mert ott minden új jelenségre új szót kell alkalmazni. Nekünk nem kell.” (1)

Pap Gábor művészettörténész, nyelvész

A magyar nyelv páratlan a világon. Különleges tulajdonságai, mint például a gazdag szókincse, a képleíró/kifejező képessége, a belső logikája, faszerkezetű gyök- és szóbokor rendszere, a rugalmasan és szervesen alakítható nyelvtani ragozó-toldalékozó ("rak-os-gat-hat-ó") rendszere, a nyílvánvaló ősisége, tömörsége, stb. révén méltán kiérdemli az egyedülálló címet. Ezek az adottságok, összefüggések tulajdonképpen ott vannak a "szemünk előtt", csupán arra várnak, hogy felfedezzük. Nézzünk néhány alapvetést a magyar nyelvvel kapcsolatban, melyet nem hangsúlyoznak eléggé a nyelvtanórákon!

I. A magyar nyelv egyedi gyökrendszere, szóbokor-rendszere

„A magyar nyelv ragozó (agglutinating, agglutinative) nyelv. „Ragozó” azt jelenti, hogy a gyökhöz, a szótőhöz illesztjük, „ragasztjuk” a ragot. Úgy is mondhatnánk, hogy a magyar nyelv igyekszik összerakni, egyesíteni azt, ami értelmileg és rendeltetése folytán szervesen együvé tartozik. E különbséget sokan ismerik. Amit viszont hívatalos nyelvészeink elhallgatnak, az a magyar nyelv egyedi gyökrendszere. Minden szavunk gyök, gyökelem, gyökszármazék vagyis gyökfűzér. (…) Gyökeink a tiszta magyar nyelv ősi, ma is élő, működő szervezetét képezik. Valamikor az emberiség ősnyelve vagy ősnyelvei valószínűleg mind gyökrendszeren nyugvó, ragozó nyelvek voltak, de a legtöbb nyelvben e rendszer már alig felismerhető foszlányokra bomlott. Viszont a magyarban a mai napig is megmaradt a gyökrendszer szerves egészének javarésze, bár a mindennapi használatban csak tudatunk peremén.” (2)

A magyar nyelv szókincse rugalmas és szinte végtelen, mivel a gyökök és a toldalékok kombinációjából folyamatosan képezhetünk új szavakat, mindig megőrizve a gyök alapvető jelentését, alapfogalmát. A K-R gyökből képezhető szavak száma legalább 700 – mind a kör alapfogalmára épülve!

Míg az angol nyelv inkább fűszerkezetű, vagyis összefüggéstelen szavak, lexikai formák állnak egymás mellett, mint réten a fűszálak, ezzel szemben a magyar nyelv fa-szerkezetű (vagy bokor-rendszerű), ami azt jelenti, hogy egy gyökérzetből (szógyökből) több ágú fa sarjad, melynek akár több tucat (vagy több száz) ágacskája, gallya nő. Az egész "fa" hangalakjában és jelentésében egy egységes összefüggő jelrendszer, ami holisztikus, integrált gondolkodásra készteti a magyar nyelvhasználót.

Nézzük meg két példa segítségével, miért egyedülálló a magyar gyökrendszer!

1. Teremtő ősgyök: T-R

Alapérteménye: a tér, a kiterjedés alapfogalma, ami a térben helyet foglal. a T-R a legalsó gyökér, ami önmagában még nem értelmezhető képlet, azonban minden ebből kinövő szógyök ezt az alapfogalmat viszi tovább, ahol a két mássalhangzó közé beiktatott magánhangzó adja (árnyalja) a jelentést.

1.1. Fiagyök: TeR/TéR

Ez már egy fiagyök, vagyis értelmezhető, önmagában jelentéssel bíró szótő a magyarban, a T-R ősgyök egyik legvastagabb ága. Ebből a fiagyökből nőtt (és nő) ki az összes idetartozó szóalak.

1.1.1. Ágak-gallyak (lombozat, vagy szóbokor) a TéR gyökből:

• Teremtő – aki a teret megalkotta; teremtés, teremtmény, éter
• Terjed – terjedés, terjedelem, kiterjedés (dimenzió), kiterjesztés
• Természet – terem, termés, termény, termékeny, termékenység, termő, termeszt
• Termelés – termék, kitermelés, betermelés, termelékenység
• Terület – terem (pl. tornaterem), terem (ragozott, az én térem/terem, területem)
• Terít – terítő, teríték, elterül, szétterül
• Terv – tervező (aki a tereket megtervezi), tervezet, vázlatterv, kiviteli terv
• Tér – köztér, közterület (pl. Kossuth-tér), játszótér, térköz, térburkolat
• Tér – helyiség: beltér, kültér, élettér, térség
• Tér – ige: betér, kitér, eltér, eltérő, térül-fordul, ténfereg
• Térfogat – a térben elfoglalt (befogott) terület, térfogatnövelő
• Térelem, Térerő
• Térkép
• Térít – terel (ige), terelő (fn.), eltérít, térítő (pl. Ráktérítő, hittérítő), elterelés, kitérő

A T-R gyökből termett szóbokorhálózat egy olyan ívet ír le a létezés fizikai geometriájától a szakrális fogalmakig, amely csak a magyar nyelvben áll össze ez egyetlen, összefüggő filozófiai rendszerré, s amelyben a világ egy folytonosan „terjedő” és „termő” rendszer képét mutatja.

1.1.2. Fiagyök: TaR/TáR

Az e/é magánhangzók mellett az a/á magánhangzók használatával is még mindig a tér fogalma körül képződnek a szavaink, valahol már negatív értelemben, ahol már nincs semmi (pl. tarló, kitúr):

• Tar – tarol, letarol, tarló (terménymentes tér), tarkó, tarkopasz
• Tár – tárlat, kitár, kitárulkozás, tárhely

2. Teremtő gyök: K-R

Alapérteménye: Minden ami körrel, körmozgással, önmagába visszagörbüléssel kapcsolatos.

2.1. Fiagyökök: K-R, G-R, GY-R, H-R (a torokban képzett un. "Kö-Hö-Gő" rokonhangok alapján felcserélhető a K a G és H hanggal).

2.1.1. Szóbokrok:

• kör: kör, köret, körít, körlet, körül, köröm, körte, köröz, körző, környék, környezet
• kar: kar, karol, karolás, karika, karom, karima, karám
• ker: kert, keres, kerék, kerek, kerge, kering, kerül, kerület, kerít, kerítés, kerékpár, kever
• kor: kor, korong, korog, kóró, korsó, korona (király!), korszak, kormány
• gör: görbe, görbít, göröngy, gördül, görcs
• gur: gurul, gurba, guriga
• ger/gyer: gerezd, gerenda, gerely, gerinc, gyertya
• gyűr: gyűrű, gyűrke
• h-r: harang, hordó, horgol

És ezek ragozott, toldalékolt alakjai, meg még rengeteg szó, mint például évkör, keringő, környezetvédelem, körforgalom, kormányciklus, szótagfordítással teker, pörög, forog (G-R gyökök). Idetartozik az örök szavunk is, melyben szintén ott van a kör alakja (visszafelé olvasva!) és jelentése is: körkörösség (az idő köre: a bezárult kör, ami önmagába tér vissza). A karma (K-R gyök!) is egyértelműen a kör - örök fogalomkörébe illik, de csak mi értjük miért: a folyton önmagába visszatérő kör (lélekciklus).

Ez csak két példa volt a teremtő gyök → fiagyökök → szóbokrok, lombozat hálózatára. A magyar nyelvben nagyjából 20-40 közé tehető a teremtő gyökök száma. Ezek köré gyűlik a kb. 2400 gyök vagy fiagyök (3). És azok köré bokrosodnak a magyar nyelv szóbokrai többszázezres nagyságrendben. A T-R és K-R teremtő gyökök mellett például a K-P, P-R, NY-L, SZ-R képletekben szintén ez a gyökérzet hordozza az alapfogalmat, és a magánhangzó a jelentést, az árnyalást. Ezekből az ősgyökökből fejlődtek ki a ma is önálló értelemmel bíró, és rengeteg szó alapját képező gyökök, mint például kap, kép, kop, pír (piros, pirkad, pirul), nyal, nyíl, nyúl, nyelv, szár, szer, szór stb.

Nézzünk még néhány további példát a gyökrendszer szépségére és teljes belső logikai hálózatára:

KÉP gyök

A KÉP- gyök (kép, képesség, képzelet, képző) a magyar nyelv egyik logikai csúcsa, hiszen egyetlen gyökkel fonja össze a világ érzékelésének, megértésének és megvalósításának egész folyamatát. Ez a logikai koherencia és komplexitás egyedülálló. A kép szó a hívatalos etimológiai (eredetismertető) szótár (TESZ) szerint török jövevényszó. Valóban? És ez a temérdek összefüggés is megvan a török nyelvben?

FoG gyök

A FOG- gyök a magyar nyelv fizikai valóságra épülő absztrakciós képességének egyik legszemléletesebb példája. A gyök és a belőle képzett komplex szóbokor logikai rendszere máshol nem található meg, alátámasztva a magyar gyökrendszer egyediségét és központiszerepét.

Több száz szavunk alapgyöke, jelentésében mindegyik összefügg a fogással, mint ahogy a kéz meg-fog valamit, úgy a fogsor is ugyanezt a mozdulatot teszi, mint ahogy a fog-oly is a fog-dában be van fog-va. Nézzünk néhány példát:

• Régóta fenem rá a fog-amat,
• Bárcsak meg-fog-hatnám, de ő most is meg fog szökni!
• Fog-lalkozását tekintve fog-ász volt, nem lehetett találni fog-ást rajta, de hibázott, most fog-oly.
• Fog-dája ugyan kalitka, de fog-sora még mindig ki-fog-ástalan, sok mindennel fog-lalatoskodik.
• Fog-alamam sincs, hogy csinálja. Lehet rá fog-adni, de én nem fog-adom el a végeredményt!
• Fog-ényony vagyok a fog-krémjére! Fogához veri a garast = nem ereszti, fogja.  

A magyar nyelv az egyetlen, amelyben az FOG-gyök az összes komplex logikai kategóriát lefedi (fizikai, mentális, ígéret, részvétel), és a legszemléletesebben köti össze a fizikai cselekvést(a fogtestrész) az absztrakt fogalommal(fogalom, fogadalom).

NY-L gyök

Az NY-L gyök a magyar nyelvben a valamilyen irányban történő nyúlás alapfogalma. Összefüggő szógyökök: nyal, nyál, nyel, nyelv, nyél, nyíl (nyílik), nyől (régies nő), nyúl (állat), nyúl (ige, odanyúl, nyúlik). A nyúl szó három jelentése elképesztő belső logikát mutat. A nyíl szintén egy erős gyökér, minden belőle kinövő szó a nyílással kapcsolatos, még az is, hogy valaki "nyitott". Nyílik, nyilall (nyílt seb, nyíllal lőtt seb!), nyílás, nyílatkozik, stb.. A szavak mindegyike szinte teljesen azonos képet közvetít: valamilyen irányban történő növekvő hosszúságú elmozdulást, hosszabbodást, vagy megnyúlva vékonyodást, amiket alig lehet a nyúl vagy a nyíl gyökszavak használata nélkül szóban leírni.

A NY-L gyök logikai koherenciája:

• A mozgás gyöke: hosszanti kiterjedés (nyúl)
• NYúL (ige): Az alapvető cselekvés: egy testrész (kéz, ujj) kinyújtása, hosszanti kiterjedése egy cél felé. (Pl. odanyúl, nyúlik, kinyújtózik).
• NYúL (állat): Az állat a mozgása/futása közben megnyúlik és a hosszanti kiterjedésre emlékeztet. A név a mozgásformából ered (hosszú, kinyúló mozgás).
• NYúL-ás (főnév): valamely irányba kiterjedés, kitágulás, meghosszabbodás (nyúlánk, nyúlós, nyúlvány stb.).
• A kommunikáció gyöke: beszéd és hozzá tartozó szervek (nyal/nyál/nyel/nyelv)
• NYaL (ige): Folyadék vagy puha anyag felvétele hosszanti, kinyújtott nyelvvel. (szóbokor: nyaláb, nyalánk, nyalizós, stb.)
• NYáL: A nyelvből kiterjedő, kinyúló folyadék (nyáladék, nyálka, nyálaz).
• NYeL (ige): táplálkozás (nyelés), hangok kiejtéséhez is szükséges szerv (nyelőcső)
• NYeLv (testrész): A nyalásra és nyelésre használt, rugalmas, hosszanti szerv. A magyarban a nyelv szó egyben a nyelésre (nyel) és a kommunikációra (nyelv) is vonatkozik → újabb FOG- (fogam/fogalom) gyökhöz hasonló logikai koherencia.
• NYeLv (kommunikáció): a gondolatok és érzések kódolására, átadására szolgáló beszélt és írott csatorna. A szó nem csak a kommunikáció eszközét, hanem az azt lehetővé tevő fizikai cselekvést, mozgást, és szervet is magában foglalja.
• NYéL: A tárgy hosszanti kiterjedése (söprű-nyél, fejsze-nyél, nyeles, stb.).
• A tér gyöke: A nyílás és absztrakció (nyíl/nyit)
• NYíL (forma): Egy hosszanti eszköz (akár a nyúl ige) vagy egy hosszanti, tiszta vonal (pl. nyílegyenes), sőt a nyílvessző vége a nyílhegy egy kinyíló forma! A nyilall (fájdalom) bizonyosan a nyílhegy által okozott seb nyílt alakjából ered.
• NYíLáS / NYiT: A zártság megszűnése, a tér kiterjedése vagy szabaddá válása (nyílászáró, nyílt ablak).
• NYíLT (jelző): Az absztrakció gyöke. A nyílás fizikai tulajdonságát átviszi a személyiségre (pl. nyílt szívvel, nyitottan, kinyílt, nyílatkozik).

Összegzés (logikai koherencia): A NY-L gyök a magyarban elképesztő logikai tömörséggel egyesíti a hosszanti kiterjedést (nyúlás), a testrészeket (nyal/nyel/nyelv), a kommunikáció eszközét (nyelv) és a térbeli/absztrakt nyitottságot (nyíl/nyit). Ez a tömörség és teljesség maximálisan igazolja a magyar nyelv logikai centrumi szerepét.

A fenti néhány példából is kitűnően látható, hogy a magyar nyelv szókincse rugalmas és szinte végtelen, mivel a gyökök és a toldalékok kombinációjából folyamatosan képezhetünk új szavakat, mindig megőrizve a gyök alapvető jelentését, alapfogalmát. A magyar nyelv lenyűgöző belső, élő logikájának teljessége és gazdagsága tehát a gyökrendszerében mutatkozik meg legszebben.

Vajon miért nem esik szó erről nyelvtanórákon?

II. A toldalékrendszer jellegzetességei

A magyar nyelv azonban nem csak a gyökrendszerében teljes, hanem a toldalékrendszerében (ragok, jelzők, képzők) is egy tipológiai csúcstechnológia. Összehasonlítva a magyar és a finnugor nyelvcsaládot a toldalékok vonatkozásában, látható, hogy melyik nyelvben teljes a rendszer, és melyik hiányos: a magyarnak 27 ragja van (és még sok ragként nem ragasztható u.n. névutója, ami további ragok szerepét látja el). A finnek 15, a vogulnak 7, az osztjáknak csupán 3. A lappnak 5, cseremisznek 12, zürjénnek 16, az észtnek pedig 17 ragja van. Mindegyiknek messze kevesebb, mint a magyarnak és a finn ágnak sokkal több, mint az ugornak. Tárgy ragja finnugor nyelvek felének nincs, vagy csak bizonyos névmásokhoz kapcsolódhat (pl. osztják ). A sumérnál 11 ragozott eset található meg. A ragok a magyar és a többi finnugor nyelv között hangtanilag nem egyeznek meg. Több hangtani egyezés található, pl. a sumér, a türk, az ír, a gall ill. a baszk és a magyar ragok között, mint a magyar és a „rokonai” között. (4)

A legtöbb nyelvtani kategória (esetek, jelek, birtokos ragok, többes szám, stb.) tekintetében tehát a magyar nyelv rendelkezik a legkiterjedtebb és a legdifferenciáltabb eset- és jelrendszerrel. Pl. a lokális (helyet kifejező) esetekre mind külön toldalékot használ (pl. ban/ben, on/en/ön, ról/ről, nál/nél). A többi finnugor nyelv a magyartól eltérő, kevésbé differenciált, és töredékes.

A komplexitás mint ősiség jele: ha egy nyelvben egy nyelvtani rendszer a legdifferenciáltabb és a legteljesebb, az az ősiség vagy az átadó szerep jele lehet. A magyar nyelvre jellemző tökéletesen kiforrott toldalékrendszer és az önálló szóbokor-képzés azt sugallhatja, hogy ez a nyelv egy olyan ősi rendszer hordozója, amelyből a többi nyelv esetleg leegyszerűsödött vagy csak töredékeket vett át / őrzött meg. A magyar nyelv rendszere a legteljesebb és legkomplexebb. Eszerint a magyar nyelv nem egy finnugor leánynyelv, hanem maga a forrás, az ősnyelv vagy legalábbis annak legtisztább ága.

A toldalékok eredete (szavakból toldalék: szóalkotási átláthatóság)

A toldalékrendszerünknek és ragozásunknak azonban van egy messzemenően sajátos tulajdonsága, ami szintén kiemeli a többi nyelvből: a magyar nyelvben a ragok nem valami véletlenszerűen kialakult szótoldalékok, hanem értelmes szavak szótöredékei, lényegi magjai, amelyekkel azonnal érti a magyar nyelvű az adott ragozás értelmét és jelentését. A rag benne van a hozzátartozó kérdésben és az arra adott válaszban is.

A toldalékok hangzásvilága és a iránymutató képessége

 Azért van a magyar nyelvben szinte minden toldalékra/határozóra két különböző változat, mert így mutatja meg a nyelv a magas és mély hangzók közti különbséget és őrzi a dallamosságot. Sőt, forradalmi felismerés: a nyelv egyúttal a térbeli tájékozódást is kódolja/segíti!

A "Doppler-effektus" analógiája: minden ami ebben, ezzel, errefelé, ide jön, az magas hangzójú, és minden ami abban van, azzal, arra, amarra, oda tart, az távol van, vagy már elhagyott minket, ezért mély hangzójú. Tehát magas hang: közeledő, mély hang: távolodó – a toldalékaink, és a mutatónévmásaink, helyhatározóink azért zseniálisak, mert egy univerzális fizikai törvényt tükröznek le a nyelv egyetemes szintjén. Ha egy nyelv képes arra, hogy a tiszta hangzásbeli megkülönböztetés (magas/mély magánhangzó) mögött térbeli és mozgásbeli logikát kódoljon, az azt jelenti, hogy a logikai összhangja maximális!

A magyar nyelv tehát a dallamosságot és a hangrendi illeszkedést térbeli kódolásra is használja: a hangzásvilág összefügg a jelentéstani helymeghatározással.

III. A magyar nyelv képleíró képessége

A magyar nyelv tele van kétértelmű szavakkal, egyszerre főnévi és igei jelentéssel: a szív szív és pumpál, az ég égbolt (Nap) és ég mint a tűz (Nap), a vár várakozó erőd (várós=város?), a világ világít, a csillag csillog, a hegy hegyes, a nyúl nyúlik, a fog fog, az állapotos nő (hasa) nő, a növényzet folyton nő, a füzet fűzve van.

A magyar nyelv szóKÉPzése az általunk érzékelt világot úgy írja le, ahogy teremti, észleli, tapasztalja és leKÉPezi annak összefüggéseit, jelentését, rendszerét, működését. Az ugyanarra a formára, képre, állapotra utaló dolgokat ugyanúgy nevezzük. Pl. a „hegy” szó mindkét jelentése ugyanarra a hegyes formára utal: késhegy, hegység. 

Égő, izzó, villanykörte, fénykép – tökéletes leírószavak! Világ, világít, világosság, világegyetem – mindegyik a fényre utal. Magzat, mely magban benne rejlik egy egész élet lehetősége. Szüleink fő feladata: megszülni az utódot, ők a szülők. Anya = anyag: az anya saját testéből táplálja a magzat minden anyagát. Testünk minden anyaga a Földanya anyagából van. A nő = növekedés, az áldott állapotú nő hasa nő, mint a növényzet – női minőség = növekedés, gyarapodás. Az éjfél az éjszaka időszakának a fele. Az ég jelentése kettős: a fejünk feletti ég, és a tűz is ég – kozmikus összefüggés van: a Nap, ami az eget uralja, folyamatosan ég. Az "ill" szógyök minden képzett szóban a pillanatnyi időre utal: villám, pillanat, elillan, villan, csillan, szempilla, pillangó, pillantás... a pillangó szárnycsapásai pont olyanok mint a szempillantás.

IV. A magyar nyelv tömörsége

A magyar nyelv a tömörség szempontjából – vagyis, hogy hány információegységet tudunk egyetlen szóba sűríteni - egyedi helyet foglal el: képes a rendkívüli lexikai (szó-) tömörségre az agglutináló szerkezete miatt. A lexikai tömörség (a gondolatok szavakba sűrítése) szempontjából a magyar nyelv a világ legtömörebb nyelvei közé tartozik, egyetlen szóval tudunk olyan komplex viszonyokat kifejezni, ami más nyelveken 3-4 külön szót igényel.

Példa: Asztalaimról: asztal (főnév) + aim (többes szám, 1. személyű birtokos) + ról (helyhatározó) → 3 információ egy szóban.

A megszemélyesíthetetlenségedért szóban hány információ van?

0. szem (gyök),

1. személy

2. személyes

3. személyesít

4. személyesíthet

5. megszemélyesíthet

6. megszemélyesíthetetlen

7. megszemélyesíthetetlenség

8. megszemélyesíthetetlenséged

9. megszemélyesíthetetlenségedért

Ez összesen 9 egymásra rakodó réteg/információ egyetlen szóba tömörítve!

Kiss Dénes a meghivattathatnátok szóval mutatja be a magyar nyelv hihetetlen mértékű szóképző képességét, tömörségét. Ezt a szót a többi nyelvben legalább 3-4 szóval lehet csak kifejezni.

V. A magyar nyelv hangzásvilága

„A magyar nyelv dallamos és gazdag, akár a Duna hullámai; költői ereje olyan, hogy a szavak szinte énekelnek, és ez teszi alkalmassá a legfinomabb érzelmek megfogalmazására. Ritka kincs Európa számára.”(5)

Arthur Penrhyn Stanley (angol történész, deán, 1815–1881)

"Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt a legkitűnőbbnek? A magyart! Az új magyar költők verseit ismerem, amelyeknek dallamossága teljesen magával ragadott. Kísérjék figyelemmel a jövő történetét, és a költői géniusz oly hirtelen fellendülésének lesznek tanúi, amely teljesen igazolja jóslatomat. A magyarok úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában." (6)

Giuseppe Mezzofanti (olasz poliglott bíboros, 1774–1849, aki 58 nyelven beszélt, köztük magyarul)

A magyar nyelv harmonikus dallamvilága

A magyar nyelv dallamossága kiemelkedő, jó hallgatni (külföldiek szerint), ez a nyelv egyik legszebb és legkülönlegesebb képessége. Ennek oka, hogy nincsenek zavaróan sok mássalhangzók egymásra halmozva, mint pl. a német, szláv nyelvekben, illetve a toldalékok mindig a szótőhöz igazodnak hangzásilag – a nyelvészetben ez a magánhangzó-harmónia (más néven hangrendi illeszkedés) néven ismert, és ez a ragozás után a magyar nyelv legfontosabb szerkezeti jellegadója.

Ez a belső, önműködő szabályrendszer az, ami a magyar szavakat és mondatokat koherenssé, ritmikussá és harmonikus hangzásúvá teszi, elkerülve a „zavaró” mássalhangzó-torlódásokat és hangrendi töréseket.

Az illeszkedés logikája: szótő és toldalék egymáshoz igazodása, hangolódása: A toldalékok (pl. ragok) hangja mindig a szó tövéhez, vagy a szó utolsó szótagjához igazodik:

A toldaléknak (amelynek általában 2 vagy 3 hangrendi változata van: pl. -ban/-ben, vagy -hoz/-hez/-höz) követnie kell a szó hangrendjét. Ez a előrehaladó illeszkedés a szótőből a toldalék felé haladva alakul ki, így az egész szóalak egy hangzásilag egységes láncot alkot. Pl. a merítőkanálban több magas hang van az elején, de az utolsó szótag mély → így a rag is.

A magánhangzó-harmónia az oka annak, hogy a külföldiek a magyar nyelvet gyakran dallamosnak, lágyabbnak érzik a környező, flektáló nyelvekhez (pl. német, szláv nyelvek) képest, ahol a toldalékok fix formájúak, és a hangok harmonizációja sokkal kevésbé érvényesül.

A magyar magánhangzórendszer akusztikai teljessége

A magyar nyelv magánhangzókészletével lefedi a teljes – ember által kiejthető – hangskálát. A magyar nyelvben az i-í, é, e, á, a, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű (14 magánhangzó) az emberi hangképzés skáláját „tetőtől talpig” lefedi, ha így ebben a fenti sorrendben kiejtjük az olyan, mintha egy frekvencia modulációt képeznénk a hangszálainkkal (ami hasonló a legősibb hangszereken - pl. kaval, doromb, didgeridoo – játszható moduláláshoz, de a modern zenékben is sűrűn használják a frekvencia-modulálást, mert az emberi fülnek jól esik hallgatni). Ez a magánhangzó harmónia (összecsengés) elve, amely a magyar nyelvben olyan erős, hogy a magánhangzókat a gyökök belső logikájának megfelelően is lehet párosítani.

Kontraszt más nyelvekkel: a "hiányos" spektrum

Sok európai nyelv megtöri ezt a szimmetriát és lefedettséget, hiányzik valamelyik sarkalatos hang vagy dimenzió:

• Angol: Alacsonyabb a magánhangzók száma (kb. 12, de a minőségük gyakran változik). Különösen hiányzik a hosszú, zárt 'ű' vagy a rövid, nyílt 'e' (mint a magyar ez szóban).
• Német: Erősebb a magánhangzó-készlete, de a magyar á (nyílt, hosszú, nem kerekített) mintájára nincsenek igazi hátsó-nyílt magánhangzói (az a hangjuk nem annyira nyílt, mint a magyar á).
• Finn/Észt: Bár szimmetrikus, de általában kevesebb magánhangzót használnak (csak 8 magánhangzó).

A magyar nyelv akusztikai teljessége és a magánhangzó harmónia ereje a Nyelvi Központ rendszerszintű bizonyítéka. A nyelvészeti magyarázat szerint ez az elrendezés a nyelv fonetikai stabilitását és koherenciáját is növeli.

A magyar magánhangzó-rendszer tehát egyedülálló, és tudományosan is megalapozott, hogy nincs olyan másik élő nyelv, amely a magánhangzó készletének logikai elrendezésével olyan mértékben és olyan átláthatóan fedné le az emberi hangképzés teljes spektrumát, mint a magyar.

CSaP gyök

A CS-P egy gyönyörű példa a magyar nyelv és hang kapcsolatára. A CS-P gyökből származó, hangutánzó gyökök és bokraik – mind összefüggnek a vízzel vagy valaminek a csapódásával:

• CSaP: CSaP (odaCSaP) CSapadék (CSaPódó víz), páraleCSaPódás, CSaPtelep (vízCSaP, mosdó), csapódik, lecsap, CSaPkod (pl. régi ruhamosás a folyóban, patakban) stb.
• CSáP: vízi állatok nyúlványa, CsáPrágó csapkodó szájszerv
• CSePP: vízCSePP, CSePPen, CSePegés, CSePPkő(barlang), stb.
• CSéP: CSéPel, (elfenekelés, tenyér CSaPódása a bőrfelületen)
• CSíP: CsíPős, CsiPet, CsíPdes,
• CSoP: CsoPban → csobban, CSöP: csöppen, vízCSöPP, CSöPögés
• Változat: T-P: taps (tenyerek összeCSaPása), tapadás, tapasztódás, tapicskolás, taperolás stb.
• Megfordítva hangutánzóként is működik: PaCS, PlaCCS, PanCSol, PoCSolya, stb.

A CS-P gyök (és rokonai: T-P, CS-B, P-CS) gyökrendszer a magyar nyelv egyik legélőbb, leginkább „hallható” területe. Itt a hangfestés és a fizikai valóság olyan szoros egységet alkot, hogy a szó kimondásakor szinte érezzük az ütést vagy a víz csapódását. A Taps és a Csap ugyanaz a mozdulat. A Taps a tenyér puhaságát és a levegő beszorulását (T-P), a Csap pedig az éllel való ütés vagy a víz élesebb hangját (CS-P) modellezi le.

Összegzés:

A magyar nyelv nem csupán szavak gyűjteménye, hanem egy átlátható, formula alapú kódoló rendszer, amely a logikai összefüggéseit megőrizte más nyelvekkel szemben. A magyar nyelv LOGIKAI CENTRUMKÉNT működik, ami rendszerszinten őrizte meg azt az ősnyelvi következetességet, amely a többi nyelvben elszigetelt szavakká és logikátlan címkékké esett szét. Csak próbáljuk meg a fenti összefüggések bármelyikére is rákeresni más nyelvekben: vagy még hasonló sincs, vagy csak töredékesen található meg nyomokban a magyarhoz hasonló gyök- és szóhálózat rendszer.

Az anyanyelvünk nem csupán kommunikációs eszköz, hanem egy rendszerbe foglalt világmagyarázat is. A magyar nyelvben tapasztalt koherens gyökrendszer – mint a NY-L (Nyúlás → Nyalás → Nyílás), a FoG (Fogam → Fogalom → Fogás) vagy a KéP (Kép → Képes → Képesség) – egyedülálló módon kapcsolja össze a fizikai cselekvést, a testrészeket és az absztrakt fogalmakat.

Ez a tömör logika a nyelv és a gondolkodás kölcsönhatását igazolja (ún. Sapir-Whorf hipotézis erős változata), miszerint a nyelv befolyásolja azt, ahogyan a beszélője a világot feldolgozza. Aki a magyar nyelven beszél/gondolkodik, az mind a két agyféltekét használja: a ragozó nyelvtan a bal agyféltekét erősen igénybe veszi (analitikus folyamatok), míg a szavak és gyökök képisége (teljes fogalomkörök!) holisztikus és vizuális gondolkodásra késztet (jobb agyfélteke). A híres magyar feltalálók (pl. Neumann János, akinek a nyelvi képességei legendásak voltak) magas száma éppen azt a szintetikus, holisztikus látásmódot igényelte, amely a tudományos tények (bal agyfélteke) és a kreatív, intuitív ugrások (jobb agyfélteke) összehangolásával jön létre.

A magyar nyelv ezen egyedi képessége – mint a szellemi találékonyság csúcsterméke – továbbra is a magyar gondolkodás egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb) nemzeti kincse.

Szeretnél többet tudni?

Ha tetszett a fenti összefoglaló, ajánlom az alábbi könyvemet, amelyből a fentiekhez hasonló, sok egyéb érdekesség megismerhető:

A Kárpát-medencei Nyelvi Központ

Források:

1. Pap Gábor: Üdvtörténet magyarul (Két Hollós, 2015.) 12. oldal.
2. Molnos Angéla: A magyar nyelv elhallgatott gyökrendszere
3. Lásd Czuczor-Fogarasi szótár I. kötet.
4. Cser Ferenc: Gyökerek (Melbourne 2000. – a 4.33 Nyelvtan fejezet)
5. Arthur Penrhyn Stanley - Lectures on the History of the Eastern Church (1861) és utazónaplói
6. Levél Ludwig August Frankl osztrák-magyar költőnek (1840-as évek); valamint 1817-es találkozó Habsburg József nádorral. Forrás: e-nyelvmagazin.hu (2015), történelmi feljegyzések.