DAC-KALAUZ amikor nem legyőzni, hanem kísérni szeretnénk Egy nagymama feljegyzései

„A dac nem ellenség.

Egy jelzés, egy találkozási pont,

egy próbálkozás arra, hogy a gyerek megmutassa magát.”

A DAC,

amikor először találkoztam vele

"Mindenki a hangos dacra készít fel: a sikításra, a toporzékolásra. De senki nem mondta el, mi van akkor, ha a világ legédesebb gyereke egyszer csak szoborrá változik.

Emlékszem, egy keddi ebédnél történt. Nem volt dráma, nem repült a kanál. Csak a zöldborsófőzelék volt az asztalon, és egy kisfiú, aki hirtelen úgy döntött: ő mostantól nem része ennek a forgatókönyvnek.

Nem kiabált. Egyszerűen elfordította a fejét. De nem csak úgy hanyagul – olyan méltósággal és elszántsággal, mintha egy király utasítana vissza egy számára méltatlan alkut. A háta kiegyenesedett, a szája egyetlen vékony vonallá szűkült, és a tekintete a semmibe révedt."

Ha ez a néhány sor megszólít, itt maradhat veled.

Ez a könyv nem útmutató.

Nem tanít, nem javít ki.

Ez egy könyv azokhoz a pillanatokhoz,

amikor a „nem” már mindent betölt.

Ez a könyv nem gyors megoldásokat ad.

Történeteket mesél.

Olyan helyzetekről, amikor nem tudtuk, mi a jó válasz.

Amikor a csend hangosabb volt a kiabálásnál.

Amikor az ott maradás többet ért minden tanácsnál.

Nem kell végigolvasnod.

Elég, ha egy mondat megszólít.

Ha egy jelenet ismerős.

Ha egy gondolat megengedőbbé tesz –

magaddal vagy a gyerekeddel.

Ez a könyv neked szól, ha:

• elfáradtál az állandó küzdelmekben
• nem legyőzni, hanem megérteni szeretnél
• nem gyors megoldást keresel
• jól esne, ha valaki leülne melléd egy percre
• szeretnél másképp ránézni a dacra – ítélet nélkül