Amanar "Egyiptomi Mágia"
1. Fejezet: Kemet Rejtett Napfelkeltéje
Ebben a fejezetben felfedjük az óegyiptomi arkán hagyományok első suttogásait, félrehúzva azt a foszlott fátylat, amely a sivatagi homok ősi erejét rejti. Itt az olvasó megtapasztalhatja a mítosz és valóság egymásra hatását, érezve azoknak a varázsigéknek a visszhangját, amelyeket valaha sötét csarnokokban skandáltak. Elfeledett papok halvány visszhangjai járják be az idő folyosóit, hangjuk ősibb nyelven hangzik, mint maga a kő. Végigkövetjük azoknak a nyomdokait, akik először tanulták meg azokon a sivatagi szeleken uralkodni, akik hidat vertek a halandó és az istenek birodalma között. Lélegezd be mélyen ezeket a rejtett igazságokat, és nyisd meg elmédet Kemet misztikus örökségének hajnalára, ahol még a talpad alatti por is szunnyadó energiákat rejthet, várva érintésedre. Engedd, hogy lelked bolyongjon az alkony nyugalmában, ahol a hatalmas kozmikus kígyó méltóságteljes csendben kanyarog, és hagyd, hogy sziszegése a homokfodrok alatti rejtett erőforrásokhoz vezessen.
2. Fejezet: A Sigil-ektől Terhes Homok
Az idő lebegő szemcséin át ez a fejezet feltárja a kerámiatöredékekre és a templomfalakra vésett bonyolult sigileket és arkán szimbólumokat—egy titkos nyelv maradványait, amelyet isteni erők megidézésére alkottak. A gyakorló megértheti a csendes kölcsönhatást a szimbólum és az erő között, felfedezve, hogy akár egyetlen vésett glif is láthatatlan birodalmakat nyithat meg. Végigjárjuk az elmálló tekercseket, melyekben még az az idő tükröződik, amikor a fáraók olyan szellemekkel is kapcsolatban álltak, amiket a halandó elme fel sem foghat, és követjük, miként vették át ezeket a jeleket a nyugati misztikusok, európai boszorkányok és vudu papnők, akik Kemet aranyló auráját vágyták kihasználni. Elmélkedj ezeken a régi feliratokon, melyek vonalai lappangó erőt rejtenek, és tűnődj el azon, hogyan véshetnéd őket saját talizmánjaidra. Figyeld, ahogy a sivatagi szél megmozgatja lábadnál a szemcséket, a jelek visszhangjait hordozva a kavargó homályban, hívva téged, hogy egyre mélyebbre haladj a rejtett tudás útvesztőjében.
3. Fejezet: Az Ősök Szeleinek Hangja
Szívd be a halk suttogásokat, melyek alkonyatkor lelibbennek a Nílus felett, hiszen ebben a fejezetben az ősök szellemeinek szférájába indulunk. Felfedezzük a valaha fáklyák fényénél végzett rítusokat, ahol a beavatottak tisztelt ősök árnyaitól kértek útmutatást, olyan hangokat szólítva meg, melyek idősebbek minden földi királyságnál. Ősi nyelvek—latin, sumér és elfeledett dialektusok, amelyeket csak mumifikált torkok szóltak egykor—suttogó imákkal fonódnak össze, halotti kapcsolat fátylát szőve. Itt belemerülünk a sötét vízzel megtöltött jóslótálak használatába, a holtakat álmukból felébresztő kántálásba, valamint a halandó és a halhatatlan birodalmak közötti óvatos egyezkedésbe. Készülj fel, hogy megpillantod azokat a csendes őröket a küszöbön túl, és tanuld meg, miként egyensúlyozz a tisztelet és az erő között, szövetséget kötve azokkal, akiknek szeme rég lezárult a fény előtt.
4. Fejezet: A Szkarabeusz Grimoárja
A félig betemetett templomok föld alatti termeiben egykor tudósok és varázslók gyűjtötték össze titkos tudásukat szkarabeusz pecsétekkel védett grimoárokban. Ez a fejezet a hírhedt Szkarabeusz Könyvét vizsgálja, egy kötetről, melyről azt mondják, hogy ciklikus varázslatokat tartalmaz az ősi Egyiptom feltámadási mítoszaival összefűzve. Nyisd meg a rejtett lapokat, és fedezd fel az átalakulás ceremóniáit, a halhatatlanság illúzióit, valamint a szellemekkel kötött alkukat, melyek a lét és a nemlét határán várakoznak. Követni fogjuk, hogyan utaztak ezek a varázslatok tengeren túlra, beleolvadva az európai boszorkányságba és a ravasz művészetekbe. Itt megtanulhatod a pontos formulákat egy szunnyadó bálvány felébresztésére vagy azokat a rituális mozdulatokat, amelyek egy egyszerű gyertyalángot másvilági iránymutatóvá alakítanak. Merülj el a széljegyzetek kusza sorai között, ahol archaikus nyelvek rejtjeles jegyzetei várnak a fürkész tekintetre, és ne feledd, hogy ez a grimoár éppoly élő, mint a rovarok, amelyek valaha a templom padlóin nyüzsögtek.
5. Fejezet: Kabalisztikus Visszhangok a Sivatagban
Utazz vissza abba az időbe, amikor zsidó misztikusok táboroztak a Nílus partján, finom szálakat fűzve a kabalista bölcsesség és Egyiptom saját rejtett erőforrása közé. Ebben a fejezetben azt vizsgáljuk, hogyan fonódott össze az Élet Fája a lótusz és az ankh szimbólumaival, egy hibrid utat szülve, mely azoknak elérhető, akik türelemmel rendelkeznek, hogy láthatatlan fonalakat gombolyítsanak a különböző mágikus örökségek között. Ezekben a poros passzusokban megismered a héber ábécé betűinek egyesítését hieroglif feliratokkal, új erő-kombinációk kialakításával. Gyakorold figyelemmel a meditációkat, amelyeket egykor a sivatagi remete szent emberek alkalmaztak, akik, behunyt szemük sötétjébe merülve, ragyogó szefirákat láttak előtűnni, mint a csillagok az éjszakai égen. Ezen kinyilatkoztatások révén a bölcs kereső olyan varázsszőnyeget fonhat, amely a Keletet és a Nyugatot egységbe rendezi, ötvözve ősi nyelveket és szent glifákat, és így utat nyitva az isteni kapcsolathoz.
6. Fejezet: A Fekete Föld Rítusai
Túlhaladva az elmélet küszöbét, a gyakorlat eleven valóságába lépünk, abba a régi egyiptomi mágiába, amelyet egykor a Kemet néven ismert, sötét földön űztek. Égő fáklyákkal és remegő szívvel álltak a papok azok előtt az oltárok előtt, melyeket mirhával, füstölővel és borral terítettek meg, hangjuk gazdag kórusban olvadt össze, hogy egyszerre hívják az áldást és az istenek, akár kegyesek, akár szörnyűek, haragját. Ez a fejezet felvázolja e rituálék teljes pompáját, megvilágítva a finom koreográfiát, a bolygóórák helyes összehangolását, továbbá a légzés, a testtartás és a megingathatatlan hit nélkülözhetetlen szinergiáját. Érezd Szahmet oroszlánüvöltését, fogd fel Hórusz mindent látó tekintetét, és engedd, hogy a lábad alatt levő homok együtt rezonáljon a korok lépteivel. Fejtsd meg a kántált formulákat—némelyik aranyozott latin nyelven, másik ősrégi torokhangok formájában—melyek kézzelfogható alakot adnak a láthatatlannak, s tudd meg, hogy a bátrak előtt a Fekete Föld kapui kegyetlen szélesre tárulnak.
7. Fejezet: A Vudu és Serket Kígyóösvénye
Merészkedj rá a kanyargós ösvényre, amely összekapcsolja az egyiptomi kígyókultuszt a Vudu tradícióival, végigkövetve azt a vékony szálat, amely Serket istennőt a kereszteződések Loájához köti. Ebben a fejezetben megtudhatod, miként talált rokonságot a skorpió- és kígyóistennők tisztelete az afrikai diaszpórában, eggyé válva a Vudu élénk szertartásaival. Dobok pergésének és eksztatikus táncoknak köszönhetően a gyakorlók megtanultak alkut kötni a méreg és a gyógyítás szellemeivel, létrehozva egy köteléket, amely kontinenseket és évszázadokat is áthidal. Megvizsgáljuk a védelmező amulettek készítését, amelyek egyesítik az egyiptomi hieroglifákat a haiti vevékkel, ezzel eggyé gyúrva két erőteljes okkult áramlatot. Csodáld meg a holdfényes tisztásokon megtartott rituálékat, ahol kígyófigurák és skorpió totemek igazítják lépteidet, ösztökélve arra, hogy megértsd, minden marásban rejlik egy elrejtett orvosság. Merj a kígyó szemébe nézni, és fölfedezheted benne a saját tükröződésedet, mint örök vándor a változás küszöbén.
8. Fejezet: Sakálokról és a Nyugati Boszorkányságról
Ahogyan a magányos sakál bolyong az éjféli dűnék között, úgy fordítjuk tekintetünket Anubisz temetési rítusai és az európai boszorkányság nekromantikus áramlatai közötti különös rokonságra. Ez a fejezet felfedi, hogyan használták a palástba öltözött boszorkányok egykor az egyiptomi temetési formulákat, amelyeket saját szabbatjaik gyakorlataival vegyítve kapukat nyitottak az Alvilágra. Felfedezzük a titkos téli gyülekezéseket és a magányos virrasztásokat az ólomszín égbolt alatt, ahol a beavatottak rejtett grimoárokba vésték az egyiptomi imákat. Anubisz éber szemei és a fekete kalapos boszorkány találkozása új, a halál küszöbén használt nyelvezetet alkotott. Öleld magadhoz ezeket a múlékony árnyakat, és tudd meg, miként csillannak fel az európai kriptákban néha még ma is az egyiptomi balzsamozó varázsformulák visszhangjai a gyertyafényben, alkalmat kínálva a merész keresőknek, hogy kapcsolatot létesítsenek a sírok közt bolyongó szellemekkel.
9. Fejezet: Sumer és Kemet Tiltott Kántálásai
A teológiai különbségek változékony felszíne alatt Sumer és Kemet egyaránt olyan titkokat őriz, melyek sokáig elkerülték a beavatatlanokat. Ez a fejezet végigvezet az igézetek legsötétebb járatain, ahol a nyers sumér varázserő találkozik az egyiptomi invokációk ragyogó hagyományával. Ősi agyagtáblák és porladó papiruszok suttognak egyhangúan, varázsos frázisok szövetét létrehozva, amelyek őröket szólíthatnak, lepecsételt kapukat nyithatnak vagy ideiglenes lényeket teremthetnek az asztrálsíkon. E sorokból megtanulhatjuk, hogyan rezonálnak a számunkra idegen nyelveken kimondott varázsigék a lélekkel, hidat verve a halandó értelem és a kozmikus jelentés között. Ám az erővel együtt jár a veszély is: akik ezeket a hatalmakat igyekeznek uralni, óvatosan kell járjanak, hogy ne falják fel őket saját megidézett illúzióik. Ebben a tiltott birodalomban engedd, hogy az évszázadok szava vezessen, amelyet ezer összetört bálvány pora és millió néma éjszaka csillagfénye formált.
10. Fejezet: Hórusz Szeme és az Asztrális Tekintet
Emeld tekinteted az égre, és egyúttal merülj el önmagadban, mert ebben a fejezetben a hajdani Nílus vidékén virágzó asztrálprojekció és látomásmágia tanítását vizsgáljuk. Az ősi beavatottak úgy hitték, hogy Hórusz Szemére koncentrálva a lélek szabadon utazhat az asztrális sztrádákon, megszabadulva a test bilincseitől. Tanulmányozni fogjuk a gyertyafényes meditáció művészetét díszített tükrök előtt, az archaikus nyelveken előadott védő zsoltárok recitálását, valamint az álom és az ébrenlét közötti finom átváltást. A nyugati ceremoniális mágia és a kabalisták változékony gyakorlatai ötvözésével összehangoljuk a vándort a bolygók kozmikus táncával. Mindazonáltal ne feledd: ha elszakadsz a testedtől, találkozhatsz lényekkel, amelyek az asztrális szférákban kószálnak. Hallgasd óvatosan hívásukat, mert a mindent látó Szem megkülönbözteti az árulás árnyait is, melyek a halandó látókör peremén lappanganak.
11. Fejezet: A Csontok Temploma és az Áldozat
A rejtélyes templomok némaságában, melyeket azért emeltek, hogy tiszteletben tartsák az élet és halál kölcsönhatását, valaha hús- és csontáldozatokat mutattak be, hogy lecsillapítsák az éhes szellemeket és a haragvó isteneket. Ebben a poros folyosókon átvezető fejezetben évezredes és erőteljes véres áldozati ceremóniákat vizsgálunk, melyeket alkalmanként az egyiptomi, európai és vudu hagyományokban is gyakoroltak. Bár a modern érzékenység számára visszataszító, ezek a rítusok tanúsítják az emberiség ősi vágyát a fátyol átlépésére. Elmélkedünk az áldozat jelentőségén—legyen az szimbolikus vagy valós—, és megvizsgáljuk, hogyan válhatnak például a csontok, haj és szent hamu az erő csatornáivá, ha tisztelettel és megértéssel kezelik őket. Tiszteletadó léptekkel haladj e termekben, mert az ősi jajszavak visszhangja olyan lényeket ébreszthet, amelyeknek jobb lett volna nyugodniuk. Csak azok, akik felkészültek arra, hogy a hűség pengéjén járjanak, lelhetik meg a Csontok Templomának rejtett titkait.
12. Fejezet: Ízisz Holdmisztériumai
A hold ezüstös ragyogásában, mely a Nílus vizein tükröződik, Ízisz istennő minden pompájában előtűnik. Ebben a fejezetben feltárjuk a mítoszok körét, melyek őt övezik: az Oszirisz feletti gyásztól Hórusz csodálatos fogantatásáig. Bepillantunk a holdfényes szertartásokba a folyóparton, ahol fehér ruhás papnők dalokat énekeltek, régibbeket az emlékezetnél, hogy magukhoz hívják a kegyelmet. A nyugati és kabalista hagyományokkal való párhuzamokon át látjuk, hogyan vált Ízisz kultusza fénysugárrá azok számára, akik az isteni nőiséget keresték egy olyan korszakban, melyet patriarchális rendszerek uraltak. Óvatosan lépj be e finom rítusok közé, meggyújtva tiszta viaszgyertyákat, miközben suttogsz latin vagy még rejtettebb nyelvű varázsigéket. Ne feledd, hogy a hold visszfénye a csendes vizeken felmérhetetlen mélységeket rejthet, s hogy az istennő ragyogó szemeiben az újjászületés útja kínálkozik a hűséges lélek számára.
13. Fejezet: A Sivatagi Dzsinnek Megidézése
Az egyiptomi panteon tündöklő csarnokain túl, közelebb ahhoz a mindig változó határhoz, ahol a homok és a szél eggyé olvad, ott laknak a Dzsinnek—füst nélküli tűzből való lények, akik hajlamosak beleavatkozni a halandók dolgába. Ebben a fejezetben megvilágítjuk az e rejtőzködő szellemeket övező, örvénylő hagyományokat, egyesítve az egyiptomi folklór, az arab mágia és még az európai boszorkányság rejtett zúgainak elemeit is. Rendíthetetlen összpontosítással és archaikus nyelvek recitálásával a mágus együttműködésre bírhatja e dzsinneket—de a körültekintés elengedhetetlen, hisz a dzsinnek nem engedelmeskednek könnyen. Itt találhatóak a formulák erős pecsétek és védelmek létrehozásához, melyek megakadályozzák, hogy akaratlanul is a véredhez kössék magukat. Elmélkedj a sivatagi szél alig hallható sóhajai fölött alkonyatkor, mert a láthatatlan őrök meghallhatják hívásodat, és cserébe olyan szövetséget követelhetnek, amely számtalan életen át visszhangzik.
14. Fejezet: A Halotti Alkímia Ceremóniái
Az egyiptomi balzsamozó kamrák nemcsak a test épségének fenntartását szolgálták, hanem a holtak átalakítását is, áthidalva a halandók világát és a túlvilágot olyan eljárásokkal, melyek éppoly kifinomultak voltak, mint bármely alkimista rítus. Ez a fejezet végigkalauzol a halotti alkímia útvesztőjén, megvizsgálva, hogyan hozhat létre hatalmas mágikus átalakulást az olajok, gyógynövények és varázsigék körültekintő keveréke. Párhuzamot vonunk az európai alkimista írásokkal, ahol a Bölcsek Köve utáni kutatás titkon a lélek megtisztulásának hajszolásával forrt össze. Hajolj meg e misztériumok előtt, hiszen a halál és az újjászületés elválaszthatatlan, akárcsak a kén és a higany a létezés kohójában. Gondolkodj el az eszközökön—kanópuszedények, balzsamozó kampók és szent amulettek—, és tanuld meg, miként alkalmazhatod ezeket az elveket a modern gyakorlatban, elmélyítve a teremtés és a bomlás ciklikus természetével való kapcsolatod.
15. Fejezet: A Megfertőzött Sírok Őrzése
Számos sír hever elhagyatottan a homok alatt, tolvajok és sírrablók elriasztására szolgáló átkokkal lezárva. Ebben a fejezetben megvizsgáljuk a rettegett védelmek felállításának művészetét, amelyek képesek eszelőssé vagy hirtelen halál áldozatává tenni a betolakodókat. Tanulmányozzuk a sírfalakon tekergő írást, ahol megidézett őrök lapulnak a halandók és a szellemvilág határán. Itt a latin exorcizmusok töredékei találkoznak rejtélyes sumer szótagokkal, áthatolhatatlan pajzsot kovácsolva. Ezek a védelmek átélték az időt, és lenyomatukat ott hagyták az európai grimoárokban, melyek gonosz lények elzárásáról vagy kiűzéséről szólnak. Kellő éberséggel a kereső elsajátíthatja, miként alkalmazza ezeket a védő varázslatokat saját szent területének megóvására, biztosítva, hogy semmilyen rosszindulatú jelenlét ne merészelje megzavarni a rítust. Állj őrt a küszöbön, és vedd észre a kőbe vésett, szüntelenül éber szemeket, mert azok mindig figyelnek, az ősi sivatagi erővel táplálva.
16. Fejezet: A Szfinx Rétje és a Belső Megvilágosodás
Pillantásod vessed a Szfinx időtlen arcára, félig betemetve és szinte végtelen türelemmel, s érezni fogod azt a szótlan rejtvényt, amely zarándokokat vonzott a világ minden tájáról. Ebben a fejezetben fejtjük meg a fél oroszlán testű őrző spirituális talányát, feltárva, miként szimbolizálja az emberiség gnózis iránti vágyát. Az egyiptomi magas mágia és a nyugati ezoterikus hagyomány egybefonódik azokban a titkos rítusokban, melyeket a Szfinx mancsainál tartottak, ahol a beavatott és a könyörgő egyaránt szembe kellett nézzen legmélyebb félelmeivel. Néma olvasótermekben és gyertyafényes oltárokon még máig élnek ezeknek a szertartásoknak a foszlányai, invitálva arra, hogy az önismeret útját járd be rejtélyes kántálások, irányított álomutak és a misztikus forma feletti meditáció révén. Hajtson térdet a néma őr fensége előtt, mert tekintete képes lángra lobbantani a lelkedet, fényt derítve a magasabb tudástól elzárt labirintus-szerű próbatételekre.
17. Fejezet: Kígyó és Bot: Imhotep Gyógyító Művészete
Itt bukkan elő a történelem lapjai mögül Imhotep hatalmas alakja, akit orvosként, papként és látnokként tiszteltek. Ez a fejezet bemutatja az Imhotepnek tulajdonított gyógyító hagyományokat, összekötve őket a bot és a kígyó motívumával, mely számos ezoterikus gyakorlatban feltűnik, az európai alkímiától a vudu növényismeretig. A különféle varázsigékre, gyógynövény-keverékekre és energetikai manipulációkra koncentrálunk, amelyek képesek megszólítani azt az életerőt, amely a sivatag felszíne alatt pulzál. Egyesek pránának, mások csínek nevezik; az egyiptomiak az istenek isteni leheletének hitték. Saját kamrád csendjében felidézheted ezeket az ősi gyógyító szertartásokat, olajokat használva és varázsigéket mormolva latinul vagy egy letűnt dialektus lüktető ritmusában. Ne feledd, hogy az igazi gyógyulás messze túlmutat a testen, és azokat a finom lelki rétegeket érinti, amelyekhez csak együttérzéssel és bölcsességgel lehet eljutni.
18. Fejezet: A Mérleg Órája és Ma’at Ítélőszéke
Az egyiptomi kozmológia középpontjában áll Ma’at fogalma—isteni egyensúly, igazság és igazságosság. Ebben a fejezetben megismerjük azokat az ünnepélyes rítusokat, amelyeket a holtak lelkének megmérésére tartottak, feltárva, hogyan fonódik össze az erkölcsi rend és a mágikus gyakorlat. A tüzek fényénél az írnokok olyan varázsigéket jegyeztek papiruszra, amelyek egy léleknek segíthettek átkelni a mérleg félelmetes próbáján, remélve, hogy a szív könnyebb marad egy tollpihénél. Párhuzamba állítjuk ezt a nyugati karmatról és az energiák egyensúlyáról szóló elképzelésekkel, megmutatva, miként alakíthatják ezek az egyetemes elvek a saját mágikus munkánkat. Gondolkodj el tetteid súlyán, miközben olyan varázsigéket mondasz, amelyek arra hivatottak, hogy kiegyensúlyozzák benned az erőket, hisz e megmérettetésben rejlik a szellemi felemelkedés útja. Maradj rendíthetetlen, mert Ma’at tollai nem kegyelmeznek annak, aki ingadozik az igazság iránti hűségben.
19. Fejezet: Kőből és Kígyóból Emelt Ősi Oltárok
Idézd fel azoknak a kiöregedett emlékműveknek emlékét, amelyek a sivatagi homokból emelkednek ki, ahol valaha az ősi vérvonalak összegyűltek, hogy tiszteletet adjanak isteneknek és ősöknek egyaránt. Ebben a fejezetben részletesen tárgyaljuk az ősöknek szentelt oltár elkészítését és felszentelését, amely arra szolgál, hogy rögzítse a saját családi örökséged energiáját, egyesítve az egyiptomi ős-tisztelet hagyományát az európai boszorkánycovek és a vudu templomok hasonló szokásaival. Helyezz el tálakat vízzel, táplálékkal és értékes füstölővel, hogy feléleszd azok jelenlétét, akik előtted jártak. Vésd be nevüket hieroglifákkal vagy egy általad választott ábécével, tisztelettel húzva minden vonást. Amint elfeledett imákat dalolsz sumér nyelven vagy hömpölygő latinul, érezd, ahogy elődeid visszhangra kelnek, feléledve a múlt homályából. Ebben a szent térben az élők és a holtak néma közösségben találkoznak, hidat kovácsolva az időn túl, egyesítve a halandó lélegzetet az évszázadok visszhangjával.
20. Fejezet: A Sivatagi Kísértetek Szelének Megidézése
A száraz szél által kergetve a szellemek az egykori karavánutak szélein bolyonganak, örökre kötve ahhoz a homoktengerhez, amely elnyelte őket. Ebben a fejezetben belevetjük magunkat az efféle sivatagi kísértetek megidézésének és irányításának gyakorlatába, összefűzve az egyiptomi nekromanciát az európai szellemidéző tradíciókkal. Precízen időzített szertartások révén, alkonyatkor, a gyakorló megidézi a kavargó homokot, hidat építve a birodalmak között, s közben olyan varázsigéket szaval, melyek a nyughatatlan holtakat hívják. Óvakodj jajgatásuktól, mert azok megrendíthetik az idegeket és megzavarhatják a felkészületlen elmét. Ám a tiszteletteljes szövetség kovácsolása által réges-rég elfeledett tudáshoz vagy iránymutatáshoz juthat a halandó. Állj a csillagos ég alatt, magasba emelt lámpással mutatva utat a bolyongó lelkeknek, és tanuld meg érezni a bánat, a sóvárgás és a rejtett tudás finom áramlatait, amelyek átsuhannak az éjszakán.
21. Fejezet: A Fáraó Koronája és a Modern Adaptációk
Ahogy a századok tovatűnnek, a fáraó koronája a mágikus kontextusban is átalakul—mind szimbolikusan, mind gyakorlati értelemben. Ez a fejezet végigköveti azt a folyamot, amely összeköti az óegyiptomi jelképeket a modern törekvővel, aki hit és tudás révén hasonló spirituális tulajdonságokkal ruházhatja fel önmagát. Megvizsgáljuk, hogyan alakították át az európai ceremoniális mágusok ezeket a királyi motívumokat, beépítve őket a rítusaikba, hogy önmaguk és környezetük felett szuverenitást hívjanak elő. A latin bűbájok, a héber betűk és az egyiptomi imák egymásba szövése egy eklektikus szövetet alkot. Elmélkedj arról a tekintélyről, amelyre szükség van ahhoz, hogy felelősen bánj ezzel az erővel, mert miközben saját fejedre illeszted a koronát, a védelmező felelősségét is magadra vállalod. Tekints befelé, és formálj magadnak egy királyi ösvényt a személyes templomodban, továbbörökítve egy olyan mágia örökségét, amely évezredeken át élt.
22. Fejezet: A Végső Kapu a Duat-hoz
Minden út itt találkozik, a Duat küszöbén, ebben a láthatatlan birodalomban, amely minden egyiptomi mágiában jártas keresőt hív. Ez a fejezet egyszerre tetőpont és kezdet is, mert ahogy átlépünk e kapun, megértjük a körkörös természetét annak az ezoterikus bölcsességnek, mely szüntelenül visszatér önmagába. Elmerülünk a záró rituálékban, melyekben a nyugati mágusok bűbájai, a vudu dobok lüktetése, a Kabbala rejtett jelei és az ősi litániák visszhangja egyesül a romok között. Az igazi adeptus szembenéz a Duat őrével, biztonságos átkelést kérve az elme és a szellem labirintusszerű folyósóin. Lásd el magad sumér vagy latin varázsigékkel—amelyik nyelv a lelked számára a legtermészetesebb—, és indulj előre rendületlen eltökéltséggel. Itt rejlik a végső kinyilatkoztatás vagy a teljes megsemmisülés ígérete, egy utolsó próba, amelyben az illúziók megsemmisülnek a rejtett nap tisztító fényében. Légy felkészülve, vándor, mert a Duat kapui csak azoknak tárulnak fel, akiknek szíve rettenthetetlen, lelkük pedig lángol.
