Nem mindennapi regényt tart a kezében az Olvasó. Báró Mednyászky Cézár, az 1848-49-es szabadságharc hőse volt, majd a világosi fegyverletételt követően bujdosóvá lett. Visszaemlékezéseit egy évvel a halálát követően, 1858-ban adták ki Londonban. Regényes életének tehát ő maga állított emléket. Feljegyzései szintén nem mindennapi módon kerültek kiadásra hazánkban, 1930-ban. A költő Sárközi György ebből írta meg történelmi regényét.
Főhősünk 1824-ben született Beckón. Francia születésű anyja a papi pályára nevelte s az ifjú főnemes egy kilátástalan szerelem után 1847-ben a papi rendbe lépett.1848 őszén egy felvidéki plébánia vezetését vette át. Alighogy Windischgrätz csapatai betörtek az országba, a hazafias érzésű és romantikus lelkű pap mint tábori lelkész Görgey seregébe lépett. A felső-dunai sereg törzslelkésze lett és Budavára bevételéig részt vett serege minden hadműveletében.
A világosi katasztrófa után Franciaországba menekült. Eleinte rokonainál Colmarban élt, majd Párizsban telepedett meg. Az 1851. év elején félretette papi ruháját, majd mint elegáns világfi élénk részt vett a párizsi és londoni társadalmi életben. Magas karcsú termetével, finom metszésű arcával, előkelő modorával, szellemes szólásaival és alapjában víg kedélyével mindenkit lebilincselt.
1854-ben Ausztráliába hajózott. Ott aranyat keresett, ám nem gazdagodott meg. A francia Riviérán fejezte be életét, boldogtalanul.