Ha én meg tudom csinálni, akkor te is meg tudod csinálni
Te jó ég!
El kellett törnöm egy ötös lábközépcsontot, hogy új kalandra induljak, és ez az kaland a sütés!
(Nem mintha a csonttörés, a gipsz es az uj, alkalmazott akrobatika, stb, stb nem lett volna egy elég nagy kaland...)
Igaz, életemben talán kétszer-háromszor sütöttem már, de ezek a kenyerek teljesen készen voltak. Kész lisztkeverék volt, csak vízzel kellett összekevernem, és kész! Tedd be a sütőbe és ennyi.
Amíg még Genève-ben (Genf) éltem, talán kétszer készítettem citromtortát is. A Coop Szupermarketben volt a hűtőben olyan elõkészített folyékony citromos süteménymassza, amit talán kétszer-háromszor vettem, és be kellett tenni egy formába, s az elõmelegített sütőbe, és sikeresen elkészült. De az gluténnel, búzaliszttel volt, meg sok cukorral, és nem volt bio. Igen, szóval ennyi. Ennyi volt az én pékművészetem.
És ha szuflét készítek, akkor is serpenyőben készítem, nem sütőben!
És most...
Mit kezdtem el készíteni?
Muffint!!
Ez nem az a fajta sütés, amelyhez hatalmas kémiai ismeretek, valamint szigorú mérlegezés és időzítés szükséges. Mivel nem bírok grammozást, milligrammozást, perceket, másodperceket mérni és bármit, amit tudtok... Nem vagyok az a fajta ember, ezért egy kicsit mindig nem érdekelt a sütés, s ezért hárítottam is.
S talán azért is, mert anyukám sosem volt igazán sikeres a sütésben. Nem szerette a sütőjét – persze, nem szerette a frusztrációt –, és ezért nem is élvezte annyira. Egy-két legegyszerűbb dolgot egészen jól meg tudott csinálni, de ennyi. Nem volt jó benne. Ezért nem volt számomra õ egy inspiráló modell a sütéshez.
Mindegy, mindegy, szóval most az történt ...
Mivel már nyolc hete itthon vagyok a törésemmel, van egy barátnõm, aki hetente egyszer jön az élelmiszerekkel. Hoz nekem egy bizonyos típusú bio kenyeret, mindig azt eszem, mert bár van benne glutén, nem okoz semmilyen kellemetlenséget. De ez a kenyér pirítva a legjobb. Szóval egy nap valami puhára vágytam, valamire, jaaa, finomra, valamire, tudod, nem ropogósra, hanem valami puhára.
Minden eszközöm megvolt hozzá, hogy süssek valamit, és van egy kiváló sütőm is. Tehát az történt, hogy láttam valakit a YouTube-on, aki muffint készített, és láttam, hogy a receptje lényegében teljesen ugyanaz, mint amit egy pancake-hez vagy egy vastag palacsintához szoktam készíteni. Akkor azt mondtam magamnak, hogy oké, szóval csak több lisztet kell tennem a palacsintatésztámba, legyen a pancake-nél is sūrūbb, meg egy kis szódabikarbónát vagy sütõport kell bele tenni, és kész. Nosza, ezt kipróbálom!
És, kipróbáltam. Az első alkalommal a muffin cukkinivel készült. Nagyon jó volt. Aztán kipróbáltam áztatott vöröslencsével, ma pedig egy édeset csináltam, mert a minap pancake-et csináltam, szeretem a kis vastag palacsintámat. Vékonyabb, mint az amerikai palacsinta, de vastagabb, mint az európai palacsinta. Igen, ez azért van, mert csak gluténmentesen eszem itthon, és általában amikor csak lehet, így nincs itthon semmi gluténos, se búzaliszt, soha. Tehát olyan dolgokat kell csinálnom, amelyek gluténtartalmú anyagok nélkül is jól működnek.
Ma tehát, ó igen. Két napja pancake-et csináltam almával és egy fél banánnal, és nagyon finom volt! És arra gondoltam magamban, hogy jó, akkor próbáljuk meg muffinként! Csak teszek majd bele egy kis szódabikarbónát és még több lisztet, és meglátjuk, sikerül-e, és sikerült!
Ha én meg tudom csinálni, akkor te is meg tudod csinálni!
ÉS ez
✅ gluténmentes
✅ laktózmentes
✅ cukormentes
✅ mind bio
✅ gyors és egyszerű - mint mindig Kripamaya-tól
Igen, édes, cukor nélkül!
Nagyon boldog vagyok. Lehet, hogy ez lesz az új hobbim!
Szeretettel,
Kripāmaya
2025. március 09
Fotó: Kripamaya
Comments ()